75 éves a Golden Gate!

Ugyan itt még a csapból is ez folyt, de amint hallottam Magyarországon is megemlítették a hírek, hogy a Golden Gate a múlt hónapban ünnepelte 75. születésnapját. Gondoltam megérdemli, hogy egy külön bejegyzést szenteljek neki, tekintve, hogy San Francisco és tulajdonképpen az egész USA egyik világszerte ismert szimbóluma, másrészt itt van a szomszédban, tulajdonképpen naponta lát(hat)juk (sajnos azért ez nincs így, de a lehetősége megvan :-).

Szóval a hidat 1933 januárjában kezdték építeni a nagy gazdasági világválság idején. Az akkori elnök Franklin Delano Roosewelt úgy gondolta, hogy az utcára került tömegek újra munkába állítása és a gazdaság felélénkítése megéri az állami beavatkozást. Ebben az időben rengeteg hatalmas beruházás zajlott szerte az országban: Hoover gát (1931-36), Empire State building (1930-31), és persze a Golden Gate, amik nemcsak gazdaságilag bizonyultak hasznosnak, hanem grandiózusságuknál fogva az nemzet felemelkedésének jelképeivé váltak. (Rooseweltről még érdemes tudni, hogy ő az egyetlen elnök az USA történelmében, akit háromszor választottak újra, és az előbb említett New Deal-en kívül, nevéhez fűződik kb 100000 amerikai japán deportálása és az ENSZ megalapítása is.)

Ezeket a képeket az index.hu oldaláról loptam, ők meg valahonnan máshonnan. 

Az országot a csendes óceán partja mentén, észak-dél irányba végigfutó 1-es főút a San Francisco-i öböl miatt nagy kitérőre kényszerült, ami a város fejlődésére is hatással volt. Habár ekkor már menetrendszerű kompforgalom kötötte össze a várost és az északi területekkel, a hídra nagy szükség volt, de a mostoha időjárás, az erős áramlatok, a száz métert meghaladó vízmélység az 1900-as évekig lehetetlenné tette az építkezést. Végül a 10-es évek végére készült el a koncepció, de a kompjáratot üzemeltető társaság gáncsoskodása miatt az automobil társaság lobbitevékenységére is szükséges volt a hivatali gépezet fogaskerekeinek olajozásához, mire 1925-ben a minden szükséges helyen jóváhagyták a tervet. Érdemes megjegyezni, hogy a finanszírozással komoly gondok voltak: a sikertelen kötvénykibocsájtást követően végül a helyi székhelyű Bank of Amerika biztosította az anyagi háttér hiányzó részét az építkezéshez (Eredetileg kötvényeket bocsájtottak ki, de nem nagyon fogytak. A hídpénzből származó bevételből a 70es évekre fizették vissza a hitelt.) Hogy mennyire szükség volt a hídra azt az is mutatja, hogy már a megnyitás évében 30 millió átkelést regisztráltak, és azóta évi kb 44milliós az autóforgalom (a legforgalmasabb időszak a 89-es földrengés után volt, amikor a Bay Bridge járhatatlan volt egy ideig. Akkor napi 160 ezer kocsi kelt át a hídon.).

Ezeket a képeket egyszer munkába menet készítettem.
Edzésképpen áttekertem a hídon fel a Marin dombjaira.

A hídat tervező Joseph Strauss első ötletével ellentétben végül függőhíd lett, amit az 1909-ben átadott New York-i Manhattan bridge ihletett. A felfüggesztést nem a főépítész tervezte, hanem egy másik fickó bizonyos Leon Moisseiff, aki a híres Tacoma Narrows hidat tervezte, amit egy szolid 64km/h erejű szél darabokra szedett 4 hónappal a megnyitása után. Hiába no, kellett várni még pár évet, míg egy magyar, Kármán Tódor odament, és elmagyarázta a jenkiknek, hogy mi is az az örvénysor.

Még egy érdekesség: az 1989-es földrengésben megrongálódott, San Francisco-t az East Bay-jel összekötő Bay Bridge helyére épített új híd is függőhíd lesz, már lassan kész. Ebben az időben eléggé gyerekcipőben járt még a munkavédelem, de dícséretes módon a vezetők egy hálót feszítettek ki az épülő híd alá, ami megvédte a lepottyanó mnkások életét (ők alkották a "Half Way to Hell" klubbot). Ennek a védelemnek hála "csak" 29 ember halt meg az épíkezés során. Az építkezés, a tervezett ütemnél gyorsabban, végül 5 év alatt készült el, és ami a legmegdöbbentőbb, hogy a költségvetés a tervezett alatt maradt 1.3 millió dollárral!!! Hát, nem a négyes metro... és majdnem száz évvel ezelőtt.

Ez a kép is volt már, de annyira tetszik, hogy nem bírom megállni, hogy ismét kitegyem (meg nem is nagyon van másik).

Az átadás amolyan igazi amerikai giccs lehetett: Roosewelt elnök Washingtonban pontban déli 12-kor megnyomott egy gombot, amivel jelt adott, hogy a forgalom birtokba veheti a hidat. :-D Az átadással egy hetekig tartó fesztivál vette kezdetét. A híd 50. évfordulóján a hidat lezárták, és csak gyalogosok mehettek a hídra. A szervezők nem voltak felkészülve a hatalmas tömegre (állítólag egymillióan mentek fel összesen), és kisebb tumultus alakult ki a hídon: a feltorlódott 300000 ember akkora terhet jelentett, hogy kiegyenesítette a híd ívét! Habár még így sem érte el a maximum kapacitás 40%át, a szervezők biztonsági okokból kivették a következő évfordulós ünnepség programjából.

A híd egyik jellegzetessége a színe: international orange, kódja: #C0362C. Ezt a festéket eredetileg protektív rétegként, afféle alapozóként kenték fel, de a lakók úgy megkedvelték ezt a színt, hogy végül ez maradt (Itt azért ellentmondásosak az információk, de nekem az a legszimpatikusabb magyarázat :-). Ezek a katonák nem normálisak: azt akarták, hogy a hidat fessék fekete sárga csíkosra, hogy jobban lehessen látni.

Ezek azok a híres daruk. Azért volt még vagy 3m a hídig, gondlom a kapitány azért rendesen izzadhatott.

A híd építésekor a hadsereg azért is aggódott, hogy a hajói nem tudják elérni az öböl kikötőit, emiatt, és az intenzív teherhajózás miatt a hidat olyan magasra építették, hogy bármilyen hajó kényelmesen elférjen alatta: a híd 60 méterrel magasodik az óceán fölé, ami eddig csak egyszer okozott problémát: néhány évvel ezelőtt Oaklandi kikötőbe hoztak kínából néhány óriás darut, amikkel meg kellett várni az apályt, hogy biztonságosan átférjen a híd alatt. Amikor a híd elkészült, a világ leghosszabb függőhídja volt, amit csak a 60-as években múltak felül. Persze más rekordot is tartott: csak a 90-es évek végén építettek akkora hidat, aminek a pilonja túllépte a Golden Gate 230 méteres magasságát. Az úttest súlyát a két, majdnem 1m átmérőjű acélsodrony tartja, ami 27572 acélszálból sodortak össze. Érdekesség, hogy az acél a keleti partról származik New Jersey-ből, de hajón hozták a Panama csatornán keresztül.

Ha a Golden Gate-kerül szóba, az öngyilkosságokat nem lehet kihagyni: ez az a híd, ahonnan a legtöbb öngyilkosságot követték el. A hídról leugró öngyilkosjelöltek a több, mint 60m-es távolságot kevesebb, mint 4 másodperc alatt megteszik, mialatt 120km/órára gyorsulnak, úgyhogy a becsapódás szinte azonnali halát okoz; aki mégis túléli az esést azzal a hipotermia végez. A neten talált statisztika szerint 2005ig 1200-an ugrottak le, és kb kéthetente van újabb próbálkozó. De ezek csak becsült adatok. Sokan kizárólag azért jönnek a városba, hogy leugorjanak a hídról, taxisok számoltak be olyanról hogy valaki kivitette magát a hídhoz, rendőrök gyakran találnak elhagyott kocsikat a híd parkolójában. Persze vannak túlélők (26 db): egyszer egy nőci túlélte, de visszajött, másodszorra sikerrel járt. Egy fickó egyszer leugrott, kiúszott(!!) és elvezetett a korházba, néhány törött csigolyával. Tavaly márciusban egy gimis srác POÉNBÓL leugrott, őt egy szörfös mentette ki.
Ugyan már jóideje nem voltam a hídon, de két hét múlva újra a Golden Gate felé veszem az irányt, ugyanis közeleg a San Francisco maraton! :-D