Kolibrietető az erkélyen

Háztartásunk legutóbbi bővítése keretében beszereztünk egy kolibrietetőt. Szerencsére nagyon gyorsan felfedezték a kis jószágok ezt a kényelmes táplálékforrást, de kicsit csalódottak is vagyunk, mivel a kolibrik elragadó külsejüket meghazuttolva igen agresszíven védik territóriumokat. Emiatt egyszerre két kolibrit csak akkor lehet látni az etetőnél, ha az egyik épp elkergeti a másikat. A wikipedián azt olvastam, hogy még a rovarokkal szemben is territóriális viselkedést mutatnak. Egy másik probléma velük, hogy csak reggel és délután, estefelé esznek. Ez azért baj, mert ilyenkor árnyékban van az etető, és nem lehet jó képeket csinálni róluk. Hálátlan kis dögök. Az etető egy egyszerű önitató, hasonló, mit amivel a csirkéket itatják otthon. Az itató nyílásai kis virágot formáznak, amibe ügyesen bele tudják dugni kis csőrüket. A táp sincsen túlkomplikálva: cukor:víz 1:4 arányú keveréke. Nem tudom, hogy ki dizájnolta ezt az etetőt, de biztosan csak képen látott kolibrit (gondolom erősen felnagyítva): a tartály majdnem 1 literes.... Vajon hányszor rohad bele a cukros víz, mire az az egyszem madár, aki birtokolja a territóriumot elfogyasztja testtömegének 2-3oo szorosát? :-D Mivel az ajánlás szerint 2-3-(4 :-) naponta cseréljük a vizet, épp csak annyit teszünk az etetőbe, hogy látszódjon, hogy van benne.

Az a helyzet, hogy errefelé elég sok fajta kolibri van, és elég nehéz megkülönböztetni őket egymástól (az ivari dimorfizmusról és a hibridizációról nem is beszélve). Szóval nem vagyok benne biztos, de úgy sejtem, hogy mi itt talán egy anna kolibrit etethetük. Ez a egyik legelterjettebb kolibrifaj: Kanadától Mexikóig végig a Csendes óceán partján egész évben megtalálható (sőt még alaszkában is felbukkantak!) Egyike azon fajoknak, amik hasznot húztak az ember elterjedéséből: a huszadik század 3o-as éveiben csak a mexikói Kaliforniai félszigeten élt, nagyfokú áreaexpanzója a virágos növények kiskertes termesztésének köszönhető. Nem valami masszív testű madár, tömege még a 4.5g-ot sem éri el. Csöpp kis szívük 25o-et ver nyugalmi állapotban, ami akár 1ooo-t is meghaladhatja meneküléskor, miközben a madár sebessége a 6o km/órát is elérheti. Nyilván extrém módon repülő életmódra specializálódtak, mint minden kolibri: csökevényes kis lábaik se ugrálásra, se járásra nem alkalmasak.