Random baró dolgok

Na itt jön az a rész, amikor elkezdem osztani az észt, és téríteni a népet, hogy mik azok a dolgok amik első ránézésre időelcseszésnek tűnhetnek, de valójában rendkívül színvonalas és egyben szórakoztató módjai az időtöltésnek. Én (mi?) mostanában marhára rákattantunk ezekre.

Először is van olyan, hogy Coursera:

https://www.coursera.org

Elképesztően zseniális. Ingyenes online kurzusok mindenféle témában, és meglepően nem gagyik. Egyszerre többezren csinálják végig a világ minden tájáról, van házifeladat, amit kijavítanak, a tanár reagál a tanulóktól kapott visszajelzésekre, szóval tényleg olyan mint egy igazi egyetemi kurzus. Én eddig végighallgattam egy princeton-i professzor által tartott világtörténelmes előadássorozatot, a Dani meg megtanult python-ban programozni :-) Egyetlen hátulütője van, marhára időigényes, úgyhogy most kicsit pihenek, míg elkezdek egy újat, pedig fel vagyok iratkozva csillagászatra, analízisre, élettanra, neurobiológiára, geológiára...

Aztán ugye vannak olyan dolgok, amiben az ember nagyon erősen hisz, de nem mondja ki, mert ugye toleránsnak kell lenni... Nahát Bill Maher kimondja helyette. Imádom ezt az embert! Eredetileg stand up comedy-s, de az HBO-n van talk show-ja is, Real Time with Bill Maher. Megnézek egy részt, és megnyugszik a lelkem.

http://www.youtube.com/watch?v=8ORpiAc1f_A

http://www.youtube.com/watch?v=KiMB_MaeFMU

What if? Ezt a Dani találta, ezen a honlapon tudományosan megválaszolnak mindenféle elborult kérdést,  és marha érdekes dolgok sülnek ki beőle. Például megtudhatjuk milyen magasról kell leejteni egy steak-et, hogy megsüljön mire földet ér, mi történne ha összegyűjtenénk egy mol (mértékegység) mole-t (vagyis vakondot), és végül, de nem utolsósorban, hogy mennyi ideig kéne nyitott szájjal feküdni a földön, mire beleszarik egy madár. Ez mind tök komolyan ki van számolva valódi képletekkel. Valaki nagyon ráér.

http://what-if.xkcd.com/28/

http://what-if.xkcd.com/4/

http://what-if.xkcd.com/11/

Másik nagy kedvencem mostanában a Big Bang Theory, csak sajnos már az összes részt láttam. Azt hiszem ezt a sorozatot valamelyik adón otthon is adják, négy geekarc fizikus srácról szól, és a szőke bombázó szomszédjukról. Ezen akkorákat szoktam mulatni, hogy majd leesek a kanapéról :-) Ebből is linkelek pár kedvenc részletet: 

http://www.youtube.com/watch?v=0kzjqBacF1k

http://www.youtube.com/watch?v=W4LZRLdyQl4

http://www.youtube.com/watch?v=qH1VOy7HKRs

És végül, egyik legnagyobb kedvencünk, Dávid Gyula kozmológiai és kvantumfizikai előadásai. Ő egy ELTÉs tanár, és marhára szórakoztatóan és színvonalasan tud beszélni ezekről a témákról, főzés közben rendszeresen hallgatjuk. Innen letölthetőek előadásai:

http://eper.elte.hu/eper.phtml?cim=dgy.html

Na jó, el kell ismerjem, ez a poszt némileg geek-esre sikeredett, dehát ha egyszer azok vagyunk...

Kirándulás a Berkeley-i csövestanyán művésztelepen

Pár héttel ezelőtt a ragyogó napsütés csábításának engedeve egy könnyed bicajtúrát ejtettünk meg a környéken. A terv az volt, hogy a Bay Trail egy darabját barangoljuk be Ritchmond felé. (A Bay Trail egy kb 33o mérföld hosszúságú bicikliút hálózat a San Francisco-i öböl körül.) Szóval szép lassan elindultunk majd rövidesen az Albany Bulb parkhoz értünk, ahol gondoltunk egyet, és nekivágtunk a parkot behálózó ösvényeknek. Eleinte jó ötletnek tűnt, amit a területet mutató műholdkép is mutat:

Az amerikai sport meg én

Mivel az amerikai élet szerves részét képezi különböző sportesemények látogatása illetve nagyképernyős tévén nyomon követése, gondoltam most már ebből is megérett egy blogbejegyzés. Műfaja lehet profi vagy főiskolai (az amerikaiak ezt is borzasztó komolyan tudják venni), és többnyire amerikai foci, baseball vagy még esetleg kosár.

Focimeccsre készülnek a léhűtő egyetemisták

Első ehhez kapcsolódó élményem még Chapel Hill-ből származik, ahol még 2009-ben töltöttem két hónapot egy laborban. Chapel Hill egy kis egyetemváros, ottani főnököm szerint nem is lehet itt semmi mást csinálni mint dolgozni és focimeccsre járni. Valóban, ha focimeccs volt, az egész város helyi színekbe öltözött, és még a szorgos pipettázó népet is hazaküldték, mert kellett a szurkolóközönségnek a parkolóhely! Értem én, hogy ez mekkora bevétel az egyetemnek, na de azért mégis... A főnököm amúgy nagyon jófej volt, és elvitt egyszer egy kosármeccsre, mert mint utóbb kiderült a helyi kosárcsapat még a focicsapatnál is népszerűbb. Hát erről csak annyit, hogy én a legutolsó pillanatig azt hittem, hogy baseball meccsre megyünk, basketball-baseball, egyik jobb mint a másik, de a gesztust azért nagyra értékeltem.

Az ominózus kosármeccs

Meccsen punnyadás

Hálistennek errefelé kevésbé nyomatják ezt a fajta egyetemi sportot, hiába no, egész nap a könyv fölött görnyedő, güzülős ázsiai gyerekekből elég nehéz összehozni egy valamirevaló csapatot. Viszont a profi sport annál jobban megy a régióban, idén a San Francisco Giants megnyerte a nemzeti baseball bajnokságot, és a 49ers focicsapat is döntőt játszott. Giants meccsen már mi is jártunk. Ugyanis a kutatócsoportunk legnagyobb támogatója, a Howard Hughes Medical Institute, minden évben egy baseball meccsre hívja meg a dolgozóit. Hát itt még arra se mindig sikerült rájönnöm, hogy mikor ment a játék és mikor volt szünet, rendkívül eseménydús sport ez a baseball. Viszont közben jó sok méregdrága junk food-ot összezabáltunk (szintén a HHMI terhére), ez is úgy tűnik kötelező velejárója az efféle eseményenek. De azért nem volt ez olyan rossz, mert 1) szépen sütött a nap, 2) volt ingyen kaja, 3) addig sem kellett pipettázni.

A stadion hátterben az öböllel

Na és múlt hétvégén volt a superbowl, a focibajnokság döntője. Mivel ez itt komoly népünnepély számba megy, szinte minden amerikai háztartásban nézik, és az egészet valami bődületes sportbuzerancia kultusz lengi körül, gondoltam egyszer ezt magamnak is meg kell nézni. Főleg hogy most tökéletes alkalom adódott rá, hiszen az egyik kollágám meccsnéző partit tartott, és a helyi 49ers játszott.

OH MY GOD!!! The biggest waste of time! EVER!!! (Mostanában folyton azzal szórakozunk a Danival, hogy amerikai tinilánystílusban beszélünk egymással :-)) Kezdődött azzal a jelenettel, hogy a karácsony előtti iskolai lövöldözést túlélő gyerekkórus előadta az America the Beautiful című művet (nade most ezt tényleg muszáj?), aztán jött az első félidő a 49ers siralmas játékával (annyira siralmas volt, hogy még én is meg tudtam állapítani, hogy az), a szünetben Beyonce produkciója (ez modjuk tényleg elég mutatós lett), utána egy félórás áramszünet a stadionban (úristen, terroristatámadás!, nem, csak egy sima mezei áramszünet), aztán a 49ers feltört mint a talajvíz, és majdnem megnyerte a meccset, de aztán mégsem.

Szóval meg kell állapítanom, hogy ezzel is úgy jártam mint a színházzal meg a sushival. Sokan mondják, hogy nagyon jó, én tényleg próbálkoztam, de ami nem megy, ne erőltessük...

Egy óvilági kaland

Idén, majdnem két év után, hazalátogattunk, és otthon töltöttük a karácsonyi ünnepeket. Nyilván egy ilyen rövidke látogatás szükségszerűen nagyon zsúfolt, és sokmindenre sajnos nem marad idő, de nagyon igyekeztünk. Család, rokonok, ismerősök, cimborák. A nagy rohanást az tette kellemessé, hogy mindenhol nagy szeretettel fogadtak bennünket, el sem tudjuk mondani, hogy milyen jó volt mindenkit újra látni. Ezúton is köszönjük! :) 

Az egyik nagy eseménye volt az otthon töltött két hétnek a Tortúra 65 teljesítménytúra. (tulajdonképpen a repülőjegy foglalás egyik sarokköve volt, hogy erre a túrára ha törik, ha szakad, otthon kell lenni.) Aki esetleg nem járatos a dologban, röviden arról van szó, hogy a Miskolc és Eger között, a Bükkön keresztül vezető 65 km-es útvonalon végigsétálunk kb 14-18 óra alatt. A teljesítését az útvonalon lévő ellenőzőpontok érinésével hitelesítjük. Habár lett volna lehetőség autós leutazásra, a régi szép időkre emlékezve a vonat mellett döntöttünk. Egész népes kis csapat jött össze a régi bandából. Az éjjszaka egyszerűen katasztrófálisan borzasztó volt: a tornateremben  kb 100an aludtunk (már ez sokaknak elég ok lenne a borzalmas éjjszakára) de nagyobb probléma volt, hogy a 1oo-ból kb 35 ember olyan hangosan horkolt, mint egy légvédelmi üteg. Az egész tornaterem kis tavacskára hasonlított, ahol a kanos békák kuruttyolásától zeng a környék. Na mindegy, másnap elindultunk, és remekül éreztük magunkat, a téli Bükkön nem múlott a jó hangulat: köd, napfény, zúzmara, hó, jég. A lényeg, hogy szuper volt, és meglepően jól ment ahhoz képest, hogy mennyire nem voltam edzésben. Egerben még egy óriás palacsintát is bezúztunk a jól végzett munka örömére.

A téli bükk.

Tipikus tarkői kilátás. Sajnos idén nem volt olyan tiszta az idő, mint máskor.

Hó inkább a hegység északi és magasan fekvő részeire volt jellemző.

Annak ellenére, hogy Amerika a bőség és a gazdagság hazája, sajnos elég sok dolognak híján vannak itt a népek: pl. nincsen túrórudi, nem tudják, hogy mi az a gesztenyepüré, SŐT még normális füstölt szalonnájuk sincs, a töpörtyűt már nem is említem, és nyilván a téliszalámit is nélkülözni kell (a dió 4x annyiba kerül, mint a mandula!!!). Mivel csupán két hét állt rendelkezésre 2 év hungaricum-depriváció pótlására, nagyon felkészültünk: már hónapokkal az indulás előtt készen állt a méteres lista a kajákról, amit meg kell enni. Ha csak a lista feléig elérsz, a kettes típusú diabétesz már garantált, trigliceridek és koleszterin az egekben... Ettem töpörtyűt, kocsonyát főtt krumplival, parasztkolbászt, császárszalonnát, angolszalonnát, túrórudit, négerszeletet (próbálnál amerikában négerszeletet kérni :-), nándori szelet a Nándori cukrászdában, Gyrost a Tompa utcában, pápai májast, mézespuszedlit, zserbót,  gesztenyepürét, túrógombócot, mákosgubát.... bejgli? Nem. bejgli nem volt, se mákos se diós. :-( A középeurópai hízókúra kiemelkedő sikerére való tekintettel az újévi fogadalmam hajdnan volt atletikus testalkatom visszanyerését célozza meg (sport szelet helyett simán csak sport).

De mivel mi ilyen kis telhetetlenek vagyunk, és nem elég az ami belénk fér, vittünk amit csak a spejzban találtunk. Egy kisebb afrikai falu kb fél éves kalória adagjával megpakolt bőröndjeink csak úgy roskadoztak! Amikor a tiszt a határon megkérdezte, hogy van-e nálunk valami hústermék (pl. egy rúd téliszalámi, egy szál kolbász, egy rúd pápai májas), a hátamon végigcsurgó verejtékcsepp kíséretében magabiztosan mondtam, hogy nálunk bizony ilyen nincsen. "Welcome back, have a nice time in San Francisco!" 

Nyilas Misi pakkot kapott.
(Nade az a dúrva, hogy amit az asztalon láttok már mind el is pusztítottuk.)

Mivel idén valahogy kimaradt a bejgli, úgy döntöttem majd itt sütök magunknak; legaláb egy kis magyar karácsonyt varázsolok a kolibris, pálmafás kaliforniai télbe. Találtam is egy receptet a mindmegette.hu-n, az átcsempészett szajréban volt két zacskó mák, de a dió helyett mandulát használtunk. Annak ellenére, hogy először csináltam, nagyon elégedett voltam a végeredménnyel. Egy kicsit még a laborba is vittem, ahol nagy csodálkozás fogadta a fekete tölteléket, persze mindenkinek nagyon ízlett.

Két mandulás és két mákos. Sajnálom, hogy nincs keresztmetszeti kép.
Nagyon szépek voltak felvágva is.