Egy óvilági kaland

Idén, majdnem két év után, hazalátogattunk, és otthon töltöttük a karácsonyi ünnepeket. Nyilván egy ilyen rövidke látogatás szükségszerűen nagyon zsúfolt, és sokmindenre sajnos nem marad idő, de nagyon igyekeztünk. Család, rokonok, ismerősök, cimborák. A nagy rohanást az tette kellemessé, hogy mindenhol nagy szeretettel fogadtak bennünket, el sem tudjuk mondani, hogy milyen jó volt mindenkit újra látni. Ezúton is köszönjük! :) 

Az egyik nagy eseménye volt az otthon töltött két hétnek a Tortúra 65 teljesítménytúra. (tulajdonképpen a repülőjegy foglalás egyik sarokköve volt, hogy erre a túrára ha törik, ha szakad, otthon kell lenni.) Aki esetleg nem járatos a dologban, röviden arról van szó, hogy a Miskolc és Eger között, a Bükkön keresztül vezető 65 km-es útvonalon végigsétálunk kb 14-18 óra alatt. A teljesítését az útvonalon lévő ellenőzőpontok érinésével hitelesítjük. Habár lett volna lehetőség autós leutazásra, a régi szép időkre emlékezve a vonat mellett döntöttünk. Egész népes kis csapat jött össze a régi bandából. Az éjjszaka egyszerűen katasztrófálisan borzasztó volt: a tornateremben  kb 100an aludtunk (már ez sokaknak elég ok lenne a borzalmas éjjszakára) de nagyobb probléma volt, hogy a 1oo-ból kb 35 ember olyan hangosan horkolt, mint egy légvédelmi üteg. Az egész tornaterem kis tavacskára hasonlított, ahol a kanos békák kuruttyolásától zeng a környék. Na mindegy, másnap elindultunk, és remekül éreztük magunkat, a téli Bükkön nem múlott a jó hangulat: köd, napfény, zúzmara, hó, jég. A lényeg, hogy szuper volt, és meglepően jól ment ahhoz képest, hogy mennyire nem voltam edzésben. Egerben még egy óriás palacsintát is bezúztunk a jól végzett munka örömére.

A téli bükk.

Tipikus tarkői kilátás. Sajnos idén nem volt olyan tiszta az idő, mint máskor.

Hó inkább a hegység északi és magasan fekvő részeire volt jellemző.

Annak ellenére, hogy Amerika a bőség és a gazdagság hazája, sajnos elég sok dolognak híján vannak itt a népek: pl. nincsen túrórudi, nem tudják, hogy mi az a gesztenyepüré, SŐT még normális füstölt szalonnájuk sincs, a töpörtyűt már nem is említem, és nyilván a téliszalámit is nélkülözni kell (a dió 4x annyiba kerül, mint a mandula!!!). Mivel csupán két hét állt rendelkezésre 2 év hungaricum-depriváció pótlására, nagyon felkészültünk: már hónapokkal az indulás előtt készen állt a méteres lista a kajákról, amit meg kell enni. Ha csak a lista feléig elérsz, a kettes típusú diabétesz már garantált, trigliceridek és koleszterin az egekben... Ettem töpörtyűt, kocsonyát főtt krumplival, parasztkolbászt, császárszalonnát, angolszalonnát, túrórudit, négerszeletet (próbálnál amerikában négerszeletet kérni :-), nándori szelet a Nándori cukrászdában, Gyrost a Tompa utcában, pápai májast, mézespuszedlit, zserbót,  gesztenyepürét, túrógombócot, mákosgubát.... bejgli? Nem. bejgli nem volt, se mákos se diós. :-( A középeurópai hízókúra kiemelkedő sikerére való tekintettel az újévi fogadalmam hajdnan volt atletikus testalkatom visszanyerését célozza meg (sport szelet helyett simán csak sport).

De mivel mi ilyen kis telhetetlenek vagyunk, és nem elég az ami belénk fér, vittünk amit csak a spejzban találtunk. Egy kisebb afrikai falu kb fél éves kalória adagjával megpakolt bőröndjeink csak úgy roskadoztak! Amikor a tiszt a határon megkérdezte, hogy van-e nálunk valami hústermék (pl. egy rúd téliszalámi, egy szál kolbász, egy rúd pápai májas), a hátamon végigcsurgó verejtékcsepp kíséretében magabiztosan mondtam, hogy nálunk bizony ilyen nincsen. "Welcome back, have a nice time in San Francisco!" 

Nyilas Misi pakkot kapott.
(Nade az a dúrva, hogy amit az asztalon láttok már mind el is pusztítottuk.)

Mivel idén valahogy kimaradt a bejgli, úgy döntöttem majd itt sütök magunknak; legaláb egy kis magyar karácsonyt varázsolok a kolibris, pálmafás kaliforniai télbe. Találtam is egy receptet a mindmegette.hu-n, az átcsempészett szajréban volt két zacskó mák, de a dió helyett mandulát használtunk. Annak ellenére, hogy először csináltam, nagyon elégedett voltam a végeredménnyel. Egy kicsit még a laborba is vittem, ahol nagy csodálkozás fogadta a fekete tölteléket, persze mindenkinek nagyon ízlett.

Két mandulás és két mákos. Sajnálom, hogy nincs keresztmetszeti kép.
Nagyon szépek voltak felvágva is.