Deep Fried Thanksgiving

Tegnap volt Thanksgiving, vagyis Hálaadás, amit Hédiéknél töltöttünk, akik nagy partit csaptak, és mintegy húsz nemzetközi közgazdász diákkal (biológusként mi voltunk a kakukktojás) bátor feladatra vállalkoztak, konkrétan, hogy egy óriási forró olajjal teli üstben megsüssenek egy pulykát a parkolóban.

Nagyon jó móka volt, a pulyka tök jól sikerült, a többi kaja is igen finom volt. Mivel ugyanolyan sebességgel fogyott a magyar (tokodi!! :) házipálinka mint a japán sake, az amerikai sör és a francia bor (ilyen nem biztos, hogy volt, de jól beleillik a felsorolásba), hamar mosolygósra vették sokan a figurát, és nagy táncolásba fulladt a dolog, jórészt egyetemista éveink magyar rock és punkslágereire. Ekkor már főként magyarok maradtak, de az egyéb nemzetiségűek is rendkívül jól bírták ezt a megpróbáltatást.

És végül persze muszáj megemlíteni, hogy Hédi és Attis remek házigazdák voltak, szuperul éreztük magunkat, köszönjük! Képriport:

America the beautiful

Na, megint egy kis ismeretterjesztés következik. :) A mai bejegyzés címadásának apropója az azonos címmel kiadott új negyeddolláros sorozat, ami az USA nemzeti parkjait hivatott bemutatni. Nagyon tetszik, hogy a jenkik nem szívbajosak, ha arról van szó, hogy meg kell mutatni, hogy milyen szép ez az ország, és tudnak rá büszkék lenni. A sorozatban a negyeddolláros érmék írás oldalán egy-egy nemzetipark vagy történelmi emlékhely jellegzetessége látható. A sorozatot 2009-ben indították, és 12 éven keresztül évi 4-5 emlékérmet bocsájtanak ki (jelenleg 19-nél járunk). 

Néhány a nemzetiparkokat bemutató negyeddollárosok közül.

Ez a sorzat nem újdonság az amerikai numizmatika történetében: az első speciális sorozatot 1976-ban nyomták az államalapítás 200. évfordulójára. Ekkor 25 centes, féldolláros és egydolláros címletekből adtak ki emlékérmet. A nagy sikerre való tekintettel 1999-ben indították útjára a tagállamokat és a csatolt területeket bemutató 56 tagú sorozatot.

Mi ennek az értelme? Első pillantásra a nemzeti öntudat építő célja nyilvánvaló, de van ismeretterjesztő hatása, valamit lendíthet a belföldi turizmuson, de megemlítenék egy gazdasági vonatkozású érdekességet is: felmérések szerint, az 56 speciális ("tagállamos negyeddolláros") érmét minden második USA polgár begyűjtötte, amivel a központi bank a világ legsikeresebb numizmatikai akcióját hajtotta végre. Ugyan, ez gyűjetményenként mindössze 14 dollár, de a teljes lakosságra kivetítve 3 milliárd dolláros bevételt jelentett az államnak!! Az ismeretterjesztés sem túl nyilvánvaló, de érdemes megemlíteni, hogy a gyűjtést rengetegféle album (mint régen a Lutra albumok :-) segíti, ahol kis térképeken lehet beilleszteni a megfelő negyeddollárost. Az albumok a térképeken kívül mindenféle hasznos és érdekes információval is szolgáltak az adott államról, vagy nemzetiparkról (sorozattól függően persze).

Ilyen helyes kis albumba lehet  gyűjtögetni a negyeddollárosokat.
Jó szórakozás gyerekeknek, és olyan gyerek lelkű felnőtteknek, mint én. :)

Az albumból sok okosságot megtudhatunk az államokról:
mikor alapították, mi a fővárosa, mi a "beceneve", mi az állami mottó,
mi a hivatalos madara és virága. :)

Made in China nemzeti büszkeség.

Van néhány érdekesség is a negyeddollárossokkal kapcsolatban: a mai formájában 1936-ban elkészült negyeddollárosok (Washington quarter) először viszonylag sok ezüstöt tartalmaztak, majd később a magas költségek miatt a nemesfémtartalmat csökkentettték. A fejhez képest, az írás oldalon lévő sas fejjel lefelé látható az 1999-ig vert érméken. 

Southwest roadtrip - Ráadás

És akkor jöjjön még egy-két ráadás az igazán kitartó olvasóközönségnek.

Először is kezdjük az Eszter gépével felvett, és Balázs által megvágott videóval, ami nekem marhára tetszik, Balázs nem véletlenül dolgozik az Index videószerkesztőségében. Nagymamakoromban majd ezzel fogok a fiatalságomra emlékezni :-)

http://www.youtube.com/watch?v=okjFJ-cwavQ

Link Balázs szintén nagyon profi fotóihoz (van benne New York és San Francisco is):

http://indafoto.hu/_kodiak/usa_new_york

http://indafoto.hu/_kodiak/grand_canyon

http://indafoto.hu/_kodiak/monument_valley

http://indafoto.hu/_kodiak/mesa_verde

http://indafoto.hu/_kodiak/arches

http://indafoto.hu/_kodiak/bryce_canyon

http://indafoto.hu/_kodiak/zion

http://indafoto.hu/_kodiak/san_francisco

Az úton hazafelé tartott népszavazás eredménye (7 pont - leginkább tetszett, 1 pont - legkevésbé tetszett):

	Balázs	Erika	Eszter	Dani	Összesen
Grand Canyon	4	6	5	6	21
Antilop Canyon	2	5	4	3	14
Monument Valley	3	1	1	4	9
Mesa Verde	5	3	3	1	12
Arches	1	2	2	2	7
Bryce	7	7	7	5	26
Zion	6	4	6	7	23

Egy ilyen összefoglaló bejegyzésben megemlékezhetünk arról a rengeteg féle állatról, amit az út alatt láttunk: persze mókusból láttunk vagy 123-at, minimum 4 félét, sétáltunk békésen legelésző szarvasok között, láttunk mindenféle színes madarat, keselyűt, sőt még egy tarantulát is a Zion Nemzeti Parkban! Dani nagy bánatára csörgőkígyót most sem sikerült elcsípni, bár mindenhol azzal riogattak bennünket.

Egy kis összegzésnek összeszedtük egy térképen, hogy merre jártunk a bő egy hét alatt, és szépen bejelöltük, hogy merre mit láttunk.


UPDATE: Balázs elküldött egy olyan térképrészletet, amin 2600 km-es road-tripünk összehasonlítható kis országunk 2500 km hosszú határával:

Southwest roadtrip - 8. nap: Zion Nemzeti Park és Las Vegas

A kellemes helyi kisvendéglőben elfogyasztott reggeli után vissza a Zion-ba, ahol a mai program a Narrows volt, ahol a kanyon-ban folyó patakban lehet túrázni. Röviden ezt is kipróbáltuk, szép volt, de kora délután már indultunk is, mert még több mint három órás út állt előttünk Las Vegas-ig. Útközben csak a kedvenc Black Bear Diner-ünknél álltunk meg, ez Eszteréknek is nagyon tetszett. Amúgy itt jegyzem meg, hogy Eszterrel kirándulni igen hálás dolog, mert mindenért nagyon lelkesedik :-)

Végül is egész normális időben érkeztünk meg Las Vegas-ba, de nálam ez így harmadszor már teljesen kiverte a biztositékot. Annyi az ember, hogy nem lehet tőlük mozdulni, mindenhol ezek a gagyi csilingelő nyerőgépek, akármennyire próbálod elkerülni, csak beterelnek a kaszinóba, ha meg már bent vagy, nem bírsz kitalálni, hiába nem vagy hülye… Huh, szóval a szállásra visszafele hajnali egy magasságában elég csúnya hisztit levágtam szerencsétlen Daninak :-(

Balázs meg szerette volna kipróbálni a pókert, merthogy otthon szokott játszani, de persze az is úgy van ám megcsinálva, hogy az ember még csak véletlenül se lássa át a rendszert, és csak komolyabb pénzösszeggel lehessen beszállni. Úgyhogy hagytuk az egészet a francba, és maradtunk a félkarú rablóknál, amire most se sikerült rájönni, hogy hogy működnek. És hogy ez a rengeteg ember ezt az egészet élvezze, fel nem foghatom! Mindenesetre mivel már volt elég sok Las Vegas-os fotónk, most a Dani az új portréfotós objektivjével kisérletezett, íme:

Másnap reggel indult vissza a gépünk Oakland-be (legalább most nem kellett hazavezetni), aztán bevásárlás, mosás, és másnap kezdődött is a meló, Eszteréknek városnézés. Úgyhogy ez sem a pihenésről szólt. Félreértés ne essék, oltári jó helyeken jártunk, és szuper hogy ennyi mindent láttunk, de azért már nagyon jókor jön ez a gyerek, mert már marhára ránkférne egy kis nyugiban punnyadás. Eszterékkel meg is beszéltük, hogy egyszer majd már gyerekekkel visszamegyünk a legjobb helyekre, és összehozunk egy nyugisabb, kirándulós nyaralást :-)

Az utolsó napon már nem kellett sokat vezetni, de 188 mérföldes út alatt 3 államot
(Utah, Colorado, Nevada) érintettünk.

Southwest roadtrip - 7. nap: Zion Nemzeti Park

Kicsit döcögősre sikeredett a vége (mármint a posztolásnak), de azért össze fog ez jönni.

Ismét vörös homokkő és kanyon, de mégis teljesen más. Azzal inditottunk, hogy megmásztuk az Angel’s Landing-et, ami a legkomolyabb túra a parkban. Na jó, mi csak kb. az út kétharmadáig jutottunk, mert a mindkét oldalon meredeken letőrő szakadék chicken out-olásra késztetett, de a Balázs végigment (egy jó fotó érdekében mit számit egy kis szakadék?) Miközben mi Balázst vártuk, komoly mókustámadás áldozatai lettünk. A kis mocskok még a táskánkba is bemásztak a sós mogyoró után! Elég vicesen hangzik, mi is nevettünk volna, ha nem nyomatják mindenhol, hogy ezek az ártatlan kis szőrös izék pestises bolhákat terjesztenek.

Reggel még esett as eső

Az út felfelé

Mi eddig jöttünk

Balázs még itt ment tovább. Az igazán cikis rész innen még nem is látszik.

Mókustámadás

A fiúk kipurcantak

Ilyet  is láttunk, én mondjuk nem örültem annyira, de a Dani annál inkább

Ez viszont már határozottan tetszett

Délután még kisebb túrát tettünk a környéken. A szállás is közel volt, kényelmesen és elégedetten vezettünk hazafelé, amikor is lekapcsolt a helyi serif gyorshajtásért. De rendes volt, így szerencsére olcsón megúsztuk.

Ezen napon nem kellett sokat vezetni, de azért sikerült ezt a rövid utat is mozgalmassá tenni.