A kellemes helyi kisvendéglőben elfogyasztott reggeli után
vissza a Zion-ba, ahol a mai program a Narrows volt, ahol a kanyon-ban folyó
patakban lehet túrázni. Röviden ezt is kipróbáltuk, szép volt, de kora délután
már indultunk is, mert még több mint három órás út állt előttünk Las Vegas-ig.
Útközben csak a kedvenc Black Bear Diner-ünknél álltunk meg, ez Eszteréknek is
nagyon tetszett. Amúgy itt jegyzem meg, hogy Eszterrel kirándulni igen hálás
dolog, mert mindenért nagyon lelkesedik :-)
Végül is egész normális időben érkeztünk meg Las Vegas-ba, de nálam ez így harmadszor már teljesen kiverte a biztositékot. Annyi az ember, hogy nem lehet tőlük mozdulni, mindenhol ezek a gagyi csilingelő nyerőgépek, akármennyire próbálod elkerülni, csak beterelnek a kaszinóba, ha meg már bent vagy, nem bírsz kitalálni, hiába nem vagy hülye… Huh, szóval a szállásra visszafele hajnali egy magasságában elég csúnya hisztit levágtam szerencsétlen Daninak :-(
Balázs meg szerette volna kipróbálni a pókert, merthogy
otthon szokott játszani, de persze az is úgy van ám megcsinálva, hogy az ember
még csak véletlenül se lássa át a rendszert, és csak komolyabb pénzösszeggel
lehessen beszállni. Úgyhogy hagytuk az egészet a francba, és maradtunk a
félkarú rablóknál, amire most se sikerült rájönni, hogy hogy működnek. És hogy
ez a rengeteg ember ezt az egészet élvezze, fel nem foghatom! Mindenesetre
mivel már volt elég sok Las Vegas-os fotónk, most a Dani az új portréfotós
objektivjével kisérletezett, íme:
Másnap reggel indult vissza a gépünk Oakland-be (legalább
most nem kellett hazavezetni), aztán bevásárlás, mosás, és másnap kezdődött is
a meló, Eszteréknek városnézés. Úgyhogy ez sem a pihenésről szólt. Félreértés
ne essék, oltári jó helyeken jártunk, és szuper hogy ennyi mindent láttunk, de
azért már nagyon jókor jön ez a gyerek, mert már marhára ránkférne egy kis nyugiban
punnyadás. Eszterékkel meg is beszéltük, hogy egyszer majd már gyerekekkel
visszamegyünk a legjobb helyekre, és összehozunk egy nyugisabb, kirándulós
nyaralást :-)Az utolsó napon már nem kellett sokat vezetni, de 188 mérföldes út alatt 3 államot (Utah, Colorado, Nevada) érintettünk. |
Megértem a hisztit, szerintem abban a nyüzsgésben én is hisztiznék. Remélem, a férjed is jól viselte.
VálaszTörlés