Élet San Francisco-ban és Berkeley-n

Időről időre feltűnnek itt a blogon olyan bejegyzések, melyek a hely hangulatát próbálják visszaadni, hogy az olvasók életünk apró-cseprő dolgain túl, képet kapjanak arról, hogy milyen itt Berkeley és San Francisco környékén az élet, a kultúrális kontextus. Ez a mai is egy ilyen bejegyzés lesz. Kezdetnek egy kényes téma: a UCSF meleg-leszbikus-biszexuális és transzgender központjának Out-in-Science konferenciáját ajánlom, melynek témája hogyan lehet tudományos karriert építeni szexuális kisebbség tagjaként.

A konferencia előadói között elismert kutatókat találunk az akadémia és ipar területéről, akik nyíltan vállalják másságukat. Akit bővebben érdekel a rendezvény, az az esemény facebook oldalát is like-olhatja itt, hogy ne maradjon le a részletekről. A világ kevés pontján tudok elképzelni hasonlót... viszont nagyon jellemző San Francisco-ra. 

Múlt hét végén Berkeley kikötőjébe látogattunk Áronnal, elvégre már 2 hónapos elmúlt és még nem látta a tengert, pedig itt van tőlünk egy köpésre. A kirándulás nagyon jól sikerült, sok érdekes dolgot láttunk, különösen ez az interaktív akció játszótér tetszett, ahol a gyerekek kapnak szöget, kalapácsot, festéket, fűrészt, amivel maguk is részt vehetnek a játszótér "alakításában". A játszótér egyhén szólva nem eukonform (a szülők belépéskor aláírják, hogy bármi történik a gyerekkel az az ő felelősségük :). A mászókák és az összes játék afféle hulladékfából áll, amit valószínűleg a környéken kukáztak össze. Még egy mászókának berendezett félig szétesett hajóroncs is akad a játékok között. Nagyon hippi. Erikával egyből az jutott eszünkbe, hogy ez is egy igazi tipikus Berkeley-s dolog. (Áron egyelőre csak a babakocsiból szemlélődött)

Kicsit topis a felszerelés, de a gyerekeket egy cseppet sem zavarja.

Nagyon menő: belebújsz a csődarabba, és legurulsz a dombról! 

Peace!

Ez a szék(?) olyan, mintha egy Picasso kép mintájára készült volna.

Van még valami, ami nagyon jellemző Berkeley-re, (persze lehet, hogy egész amerikára, de erre  nincs nagyon rálátásom), szóval, a gyenge állami irányítást nagyon erős civil öntudat kompenzálja, és mivel viszonylag nagy a jólét, az emberek egy csomó időt és pénzt áldoznak olyan célokra, mint pl. az öböl árapályzónájának megóvása. Van egy kis civil szervezet, akik folyamatosan gyűjtik a pénzt, próbálják felvásárolni a part menti földeket, hogy védelem alá helyezzék (amivel párhuzamosan a látogathatóságot is próbálják megoldani), a még nem védett területekre tervezett fejlesztések megfúrásáért lobbiznak, ilyesmi. De ez csak egy példa volt a sok közül. Azért ezt emeltem ki, mert a múlt hétvégén véletlenül belefutottunk, ugyancsak a kikötőben megtartott, helyi civil szervezetek éves fesztiváljába, ahol az ő sátruknál ragadtam le egy kis ideig. De volt újrahasznosítást, megújúló energiaforrásokat propagáló civil szervezet, időseket segítő, és persze ott volt a helyi tűzoltóság és a polgári őrség is. Mindez egy nagy családi majális keretében, ahol gyerekek mindenféle furmányos játékok segítségével ismerkedhettek a természetvédelem, a társadalmi felelősségvállalás és az öböl élővilágának rejtelmeivel. Helyi biológusok gyerekeknek TV-vel összekötött mikroszkóppal mutatták, hogy milyen kis rákocskák élnek a vízben, időnként szerveztek nekik negyedórás tide pool kirándulásokat, ahol az apály miatt szárazra került tengeri állatokat mutogatták hozzáérők. 

Egy kis környezettudatosság sosem árt. 

Közben meg ezerrel szólt a rock n' roll

Bírom a hippi dolgokat, de azért van egy szint, ami azért már nekem is sok. Itt van ez a 'wish tree', azaz kívánság fa, aminek az a lényege, hogy a fára akasztod egy cetlire írva óhajodat, és az majd valóra válik vagy nem. Azt hiszem ez kb. a hippimozgalom kvintesszenciája is lehetne. És, hogy lássátok, itt sem akármiről van szó:

Ezen a blogon vannak még nagyon jó képek. Itt meg a készítője nyilatkozik. Hippie as hell! 

Meg van még valami, amit csak itt Berkeley-ben láttam életemben, (mint utólag kiderült, egy amerika szerte elterjedt jelenségről van szó), és nagyon visszaadja a Berkeley-i életérzést: ház elé kiállított little-free-library. Hogy micsoda? Hát ez:

Itt a liberalizmus fellegvárában, micsoda botrány lenne suttyomban
kicserélni az összes könyvet gyerekeknek szóló keresztény könyvekre (by káoszprofesszor).

Ezek a kis madáretető szerű cuccok könyveket rejtenek, amit bárki elvihet, és bizalmi alapon elvárják, hogy kiolvasás után visszahozzák, vagy legalább új könyvet tegyenek bele. Mondjuk jópofa dolog, de egy olyan környéken, ahol a házak medián ára 1 millió dollár körül van, kicsit indokolatlannak tűnik, bár kétségtelen, hogy közösségépítésre kiváló és extrán jófejnek tűnik aki ilyet kirak a háza elé. (Belestem, milyen könyvek lapulnak ebben a kis kuckóban és a sok gagyi mellett erre az igazgyöngyre bukkantam.)

Ugye itt kaliforniában nagyon jelentős spanyol ajkú kisebbség él (hogy kicsit visszakanyarodjuk a hozzánk jóval közelebb álló való világba :), akiknek szintén van néhány furcsa szokásuk, az egyik a nagyon speciális halottak napi megemlékezés, a másik, hogy valami furcsa okból kifolyólag szeretik kipingálni a házaikat. Egyszer már volt szó erről itt a blogon, tele van a Mission District ilyen kipingált épületekkel.

Az egyik (igényesebb) mexikói ABC, a neve 'mi tierra',  azaz 'az én földem',
a bolt falára festett freskó csak úgy roskadozik a mély szimbólumok súlya alatt.

Ha esetleg úgy is tűnik, hogy Berkeley valamiféle állam az államban, ami mindenféle amerikával kapcsolatos sztereotípiának ellentmond, itt van a következő kép, ami azért hozza amit az ember elvár a jenkiktől.

Elfáradtál a crossfit-ben?  Gyere tesó, dobj be egy fánkot, és/vagy egy rántottcsirkét!

Mi meg csak amúgy magyarosan toltunk egy kis töltött, bőrös malacsültet tepsis kruplival, kizárólag a multikulti jegyében.. :D

OK, egy kicsit csaltunk, mert ami karikára van vágva, az édeskrumpli.
De nagyon finom volt. Kicsit ugyan furcsán néztek, amikor az egyetemen melegítettem.

Ez a kép meg csak úgy, szintén Berkeley:

A színek harmóniája, remélem senki figyelmét nem kerüli el!