Vissza a melóba

Hát most mondhatnám azt, hogy már hiányzott a munka, de nem mondom.

Azt legalább sikerült megoldani, hogy a harmadik-negyedik hónapban cikket írjak, és így főként otthonról dolgozhassak, de azért ez sem egy leányálom, egyrészt mert a főnök bármikor berendelhet megbeszélésre, és ezt gyakran meg is teszi, ami úgy alapállapotban is elég stresszes, de most meg még mindig meg is találja a módját annak, hogy burkoltan utaljon rá, hogy azért haladni kéne. Az a baj, hogy amíg itthon voltam, a fél labor lelépett, nagyon sokan ez idő alatt kaptak új állást, úgyhogy jelentősen lecsökkent azon emberek száma, akit nyaggathat, és én igencsak elöl vagyok a listán. De még így is hálás vagyok neki, errefele nem sok főnök engedi meg azt a "luxust", hogy valaki két hónapnál tovább otthon maradjon.

Másrészt meg így folyton lelkiismeretfurdalásom van, ahelyett, hogy a gyerekkel foglalkoznék, a laptopomat bújom, ahelyett meg, hogy dolgoznék, babázok. Bármit csinálok, sehogy se jó.

Továbbá azt sem tartom helyesnek, hogy a gyerek azt látja, hogy a szüleik egész nap a laptopjukon pötyögnek. Dehát ha nem tesszük, nem lesz mit enni, vagy ami talán még ennél is rosszabb (az újabb kétharmados Fidesz győzelmet figyelembe véve), hazatoloncolnak. Amúgy a viccet félretéve, komolyan gondolkodunk rajta, hogy orientálódni kéne Európa felé, ahol nem ennyire véres a harc, kicsit lazázább a munkamorál, na és persze a család is közelebb van.

Nade, hogy a végére valami szórakoztató is kerüljön, mesélek egy kicsit a helyi bölcsőde helyzetről. Van sok, elég jók is, az összes kollégánk és szomszédunk azt modja, hogy a gyerek imád oda járni. Csak az a probléma, hogy $1500-ba kerülnek havonta, és még így is akkora a túljelentkezés, hogy egy éves a várólista (emiatt gondolkozunk már most rajta, sőt, van olyan, aki már akkor felrakja a gyereket a várólistára, amikor még csak terhes). És itt jön a legjobb rész, a gyerekeknek felvételizni kell, igen, az egy éveseknek is. Itt úgy lehet plusz pontokat szerezni, ha diverzitást hozol a közösségbe. Reméljük magyarságunk kellő egzotikum lesz, bár igazán sok pontot akkor kapnánk, ha gyereknek két, lehetőleg eltérő bőrszínű, apukája lenne. Hát én nagyon bírom az itteni liberalizmust, de azért ezen már én is elgondolkodom, hogy egy kicsit nem túlzás ez?