Levelet hozott a posta

Kb.  5 hete csináltattunk Áronnak útlevelet, ami végre pénteken meg is érkezett. Mindig érdekes élmény szembesülni olyan apróságokkal, amiket másképpen csinálnak itt, mint otthon. Az egyik ilyen dolog a jogosítvány volt 3 éve, most az útlevél. Sajnos a jogsi megszerzését nem írtuk meg a blogon, de az egy annyira kontrasztos élmény, hogy a közeljövőben alighanem pótolni fogjuk. Szóval az útlevél igénylése egy fitneszcenter recepcióján történt (eskü, ez teljesen komoly!), ahol a papírok kitöltése után egy fiatal srác kijött egy fényképezőgéppel, és a rosszul kivilágított folyosón rávakuzott szegény Áronkára, aki a babkocsiban feküdt. Ennek megfelelően az útlevélben lévő képnél szerintem Áron már most jobb önarcképet rajzolt volna zsírkrétával, és azt a szörnyűséget kell használni 5 éves koráig. Gyanítom amint lehetősége lesz rá, azon nyomban el fogja "véletlenül" veszíteni. 

Szóval a kis Áronka ilyennel fog jönni-menni a világban
(Kivéve, ha a közelkeletre látogat, akkor a magyarral valószínűleg jobban jár)

Amilyen béna volt az igénylés, annyira menő maga az útlevél. Csodálom is, hogy az amerikaiaknak alig 35%-ának van. Minden oldalon valamilyen nemzeti büszkeség, tipikus amerikai jelkép: fehér fejű sas, szabadságszobor, saguaro kaktusz, Sziklás hegység, Mount Rushmore, bölények, grizzli medve, indián totem. Minden oldal tetején pár soros idézet egy híres amerikai hazafi tollából, hogy becsekkoláskor az ember unatkozás helyett inkább nemzeti öntudatát ápolja. 

Egy oldal a közelgő budapesti belépés pecsétjének