Dolgos hétköznapok - első benyomások

Letelt új életünk első két hete, vagyis Áron azóta jár bölcsődébe, én meg dolgozni. Örömmel jelentem, hogy mindketten kifejezetten jól vettük az akadályokat, és hosszú ideje most érzem először, hogy látom a fényt az alagút végén. Akkor kicsit részletesebben.

Áron bölcsődéje Dani munkahelyén van, kitűnő a minősítése és a híre, a parkosított kampusz közepén van, gyakran viszik őket sétálni, kacsákat és mókusokat hajkurászni. Bent is van nekik mindenféle játszóalkalmatosság, a csúszda Áron nagy kedvence, és mindig csinálnak valamit, ma például madáretetőt készítettek. Sokat festenek, ennek megfelelően Áron ruháinak amortizációja rohamléptékben beindult. 3-4 gyerekre jut egy óvónő, a csoportban 12-15 gyerkőc van, akikre szintén nem lehet panasz, szinte mind kutatócsemete, sok közülük Áronhoz hasonlóan kétnyelvű közegben nevelkedik. A kaja kifogástalan, rengeteg zöldség és gyümölcs, gyerekek által fogyasztható formában, kedvencem a lazac grillezett zöldségekkel édes-savanyú mártással, vagy uzsonnának humusz pitacsipsszel. Minden nap végén kapunk egy kis papírost, melyen nyomon követhetjük, hogy Áron aznap mit evett, mennyit aludt, mivel játszott, milyen napja volt. Minden óvónőnek van egy kis fényképezőgépe, fotóznak rendszeresen, és majd fogunk kapni egy képes naplót, amin Áron fejlődését részletesen is nyomon követhetjük. Áron óvónénije Dani szerint nagyon amerikai, vagyis folyamatosan nagy mosollyal és beleéléssel magyaráz, amúgy egy húszas éveiben járó helyes kiscsaj.

Mikor otthagyjuk, akkor azért eléggé el szokott szontyolodni szegénykém, de állítólag hamar rendbejön, és mikor hazahozzuk többnyire jókedvű, nem úgy tűnik mintha megviselte volna az idegen környezet. Áron mindig is szeretett gyerekek társaságában lenni, csak az autókon nem hajlandó osztozni, az óvónéni szerint "ezen még dolgozunk". Meg persze rögtön összeszedte az aktuális köhögős-taknyos-lázas mikróbát, de remélem hamarosan ezen is túlleszünk. Mindenesetre nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen jól tűri a kiképzést, nagy változás ez most kis életében.

Ami meg az én munkámat illeti, az meg kifejezetten jobban alakult a vártnál. Pontosabban a pozitív elképzeléseim beigazolodtak, a negatívak meg egyáltalán nem. Leginkább attól tartottam, hogy mivel kellően alacsonyan vagyok a ranglétrán, majd azzal indítanak, hogy hát akkor itt a mosogatnivaló, hajrá (vagy valami hasonló). Ehhez képest már két projektbe is bekapcsolódtam, és múlt héten megkaptam a sajátomat! Tényleg úgy kezelnek mint egy jó szakembert, és mindenki nagyon rendes és segítőkész. Rengeteget tanulok, bár igazából mindent csináltam már egyszer valamikor, csak nem pont így, úgyhogy mindent baromi gyorsan felfogok, és nagyon jól tudok haladni. Az biztos, hogy az elmúlt két hétben több 96 lyukú plate-et használtam el, mint eddigi tudományos pályafutásom alatt összesen. De pont annyi új is van benne, hogy érdekes is legyen. A többiek egyértelműen kompetens és jó szakemberek, mindenki rendesen dolgozik, tempósan haladnak a dolgok. Messze a legrendszerezettebb hely, amihez valaha is közöm volt, jól definiáltak a célok, módszerek, megoldások és a határidők. Nem igényelnek forradalmi ötleteket, de komoly szakértelmet igen. Pont így képzeltem el a jól működő gyógyszeripart, és azt hogy nekem egy ilyen közeg mennyire bejönne. Mivel a cég bizonyos részfeladatokra specializált, a világ minden tájáról vannak megrendelőik mindenféle témában, a projektek viszonylag gyors lefutásúak (2-6 hónap), így nagyon változatos a munka. Az elmúlt két hétben dolgoztam rákgyógyszeren, véralvadásgátlón, holland, izraeli és amerikai cégeknek. Ráadásul ajtótól ajtóig 12 perc alatt bent vagyok, ha Daniékat is kidobom menetközben, akkor 15, dugó nincs, városnak a közelébe se kell mennem. Nade csak hogy panaszkodjak is egy kicsit, mert abban ugye jó vagyok, a táplálkozási lehetőségek azok borzalmasak, lassan már kezdem felfogni, hogy az angolok tényleg nem tudnak főzni. De komolyra fordítva a szót, azt hiszem egy rossz szavam se lehet, és ha már a mosogatással kezdtem, azzal is zárom, mert a cég egy számomra nagyon szimpatikus aspektusát jól szemlélteti. A legalja munkák ugyanis, mint a mosogatógép betöltése és a steril fülke takarítása, rotációs rendszerben történnek, és mindenki be van osztva, aki abban a laborban megfordul, a legalacsonyabb beosztásútól a legmagasabbig.