Kaliforniában is esik a hó! (és estünk mi is)

Sok ember képzeletében Kalifornia egyenlő a kellemes, szubtrópusi meleggel és a folyamatos napsütéssel, de ők megfeledkeznek arról, hogy az USA 3. legnagyobb államáról van szó a High Sierra 3-4000 m magas hegyeivel. Ezeket a területeket, a mérsékelt övi hegyekhez hasonlóan, a téli időszakban méteres hó borítja, és egyes hegyi utak csak május környékén válnak újra járhatóvá. A múlt hétvégén Katival vágtunk neki a (valódi) kaliforniai tél megismerésének. Mivel nem vagyunk valami nagy kalandorok (és sítalp sem volt még a lábunkon soha), a relatíve veszélytelennek ígérkező sífutással próbáltunk több-kevesebb sikerrel ismerkedni.

Ilyen kellemes időnk volt a fennsíkon. Sífutni a lezárt autóutakon lehetett. 

Teljes "sífelszerelésben" :-)

A síelés nagyon szórakoztató dolog, kivéve, ha az ember teljesen kezdő, mert akkor leginkább egy nagy szívás. Ha vízszintesen vagy felfelé kell menni, akkor minden okés, de eleinte a legkisebb lejtő is kész életveszély: az ember úgy érzi, hogy a kontrolálhatatlan sebességnövekedés végén a biztos halál, de minimum egy nyílt combcsonttörés várja. Aztán persze szépen lassan kiismeri az idevonatkozó mechanikai rendszerek működését, és akkor már van kapacitása nézelődni, SŐT élvezni a lesiklással járó pihenést és menetszelet. Erika ezt az állapotot sajnos nem érte el, számára a nap fénypontja az a pillanat volt, amikor végre lecsatolhatta a lábáról a sílécet. A nehézségek ellenére azért jól éreztük magunkat, szép napos idő, haverok, buli. A nehéz nap végén, visszatérve a szállásra megjutalmaztuk magunkat egy relaxáló pezsgőfürdővel, majd vacsorára betoltunk egy méretes hamburgert. Másnapra a szokatlan mozgásforma megtette a maga hatását, mindketten gyötrő izomlázzal ébredtünk.

Kati rutinos sífutó, tőle próbáltuk ellesni a mesterfogásokat.

Itt nagyon jól látszik, hogy normális műúton lehet síelni. Jó móka, de sajnos
itt is vannak kisebb-nagyobb lejtők, ahol igencsak be lehet gyorsulni, ha az
ember nem vigyáz (nem ül seggre időben :-). 

A nemzeti park büszkesége, a Yosemite völgy. Itt az alacsonyabb fekvés miatt már nincsen annyi hó. (akinek jó a szeme, egy félig-meddig befagyott vízesést is megpillanthat.)

Másnap a motel diner-ében reggeliztünk, miután Erika lefotózta az összes medveszobrot a környéken. 

A reggeli után nekivágtunk a parknak, de már csak úgy lájtosan, kis séta, sok fénykép, szívtuk magunkba a jó, hegyi levegőt. Azért itt a völgyben már lehetett érezni, hogy lassan itt a tavasz. Olvadó hó, bővízű patakok, de azért még cudar világ volt.

A völgy télen is nagyon impozáns, főleg, hogy ilyenkor alig vannak túrsták

El Capitan - a völgy kedvelt mászóhelye, nem csoda, 9oo m függőleges gránit.

A hideg hegyi patakok, természetesen ilyenkor is kristálytiszták.

A yosemite vízesés 740 m-es magasságával a világ 6. legnagyobb vízesése. (Nyáron Erikával nemcsak, hogy fel másztunk a tetejére, még fürödtünk is a vízesést tápláló patakban.)

A tanösvény.

A Yosemite Chapel, háttérben a nagy vízesés. Jó kis fotó.

Szóval nagyon szép a Yosemite télen is. Simán megéri felruccani csak egy hétvégére, nagyon sokat számít, hogy az ember máshol alszik, kicsit kiszakad a magszokott közegéből, és valami teljesen mást csinál. Persze, mint minden túra után megállapítottuk, hogy ilyet gyakrabban kellene... na, majd meglátjuk. :D Van még néhány kép, ha valakit érdekel: itt.

A bejegyzéshez passzol az ukrán pszichedelikus metál gyöngyszemének, a Stoned Jesus egyik műremeke, az 'I'm the mountain'. Hallgassátok szeretettel, tényleg nagyon jó.