Komoly zenei koncert

Annak ellenére, hogy San Francisco-ban és a környékén a kulturális élet intenzitása és sokszínűsége New York-kal összevethető, szégyenszemre mi eddig ezen a fronton nem nagyon csipkedtük magunkat. Pedig a lehetőség adott. És nem lenne muszáj balettre vagy musical-re menni: San Francisco és Berkeley a hippikultura és a rock zene egyik fellegvára, olyan együttesek származnak innen, mint pl. a Metallica, Faith no More, Dead Kennedys, Green day, Papa roach. Külön említést érdemel egy bizonyos Berkeley-i rock szentély, a Gilman 924, ami már évtizedek óta folyamatos fellépési lehetőséget biztosít a környék fiatal, feltörekvő bandáinak, mint pl. a Green Day volt annak idején, de játszott itt a Dead Kennedys és nagy áttörés előtt az Offspring is.

Mivel mostanában igencsak rákaptam a stoner rock-ra, kapóra jött, hogy a műfaj egyik nagyágyúja, a San Diego-i Earthless éppen a hétvégén koncertezik a városban. A háromtagú banda jófajta meditatív instrumentális zenét játszik, méltán kiérdemelve a 'stoner' jelzőt, ami a kannabiszfogyasztók közkeletű elnevezése. De ezer szónál többet mond egy dal (rövidke 2o perces, bőven mért gitárszólóval):

Akinek bejött ez a zene, az a következő számot is biztosan értékelni fogja. Az előadók németek, amit csak azért mondok, hogy nem kell San Diego-ig eljönni egy kis stoner életérzésért.

Igazi wannabe hipsterként bringával mentem, ami elsőre jó ötletnek tűnt, mígnem tudatosult bennem, hogy a hely a város rettegett Tenderloin kerületében található (kb. VIII. ker.). Szlalomozhattam a fekete hajléktalanok és a kézenfogva sétáló, kigyúrt meleg párok között. Mindenfelől gyanús latínók méregettek, de rendületlenül haladtam a koncert helyszíne felé. A bejárathoz lehető legközelebb lezártam a bicajt, végső búcsút vettem tőle, felkészülve, hogy sose látom viszont. A kapuban bescannelték a kinyomtatott belépőmet, igazoltam, hogy elmúltam 21, majd beléptem és leesett az állam....

Amikor beléptem ez a látvány fogadott. Romos, pincekoncertekhez szokott énem némileg meglepődött.

Szóval a koncert a Great American Music Hall nevű kulturális és vendéglátóipari egységben volt, ami a wikipedia tanulsága szerint, egy mulató-bordélyház átalakításával jött létre. Ez engem meglepett. A hely berendezése és ornamentikája inkább valamiféle múlt századi bécsi-párizsi színházéra hasonlít: márvány oszlopok, rokokkó indás díszítés körben a falakon, a mennyezeten, komolyan lélegzetelállító. Igazán meglepő, hogy rock zenét lehet hallgatni egy ilyen helyen. Az első ledöbbenés után csapoltak nekem egy pohárral az egyik helyi mikrosörfőzde terméséből, majd felsétáltam a karzatra és helyet foglaltam. 

A banda szószerint karnyújtásnyira játszik a hallgatóságtól.
Az oldalt elhelyezett asztaloktól és a karzatról olyan punnyadt vénemberek is
nyugodtan élvezhetik a rock-ot, mint én.

Ez van a plafonon. Nem gyenge.

Koncert közben.

Mivel kapunyitásra érkeztem, éppenhogy csak lézengtek az emberek, úgyhogy volt időm mindent alaposan szemügyre venni. Jó amerikai szokás szerint itt nemcsak inni, hanem enni is lehet, a menü a szokásos hamburger-sültkrumpli-hot dog szentháromság körül forog, kiegészülve a San Francisco-ban kötelező vega organic salátákkal, és gluténmentes rágcsálnivalókkal. Mint minden létesítményben a dohányzás természetesen tilos... de, mint azt a mellékelt ábra mutatta, a fű nem tartozhat a 'dohány' kategóriába, mert azt igencsak nagy mennyiségben fogyasztották a látogatók.

A koncerten igazán otthon érezhettem magam: a zenét fél óra csúszással kezdték, és az amerikai rockerek között is pontosan olyan népszerű a körszakáll, hosszú haj, és a kockás ing, mint nálunk. Egy további szomorú hasonlóság a magyar viszonyokhoz, hogy a rocker lányok kb. 1:2o arányban alulreprezentáltak a fiúkhoz képest. És még valami: 2 éve ez volt az egyetlen alkalom, hogy egy helyen csak fehér embert láttam. Valami rejtélyes okból a pszichedelikus rockzene nem vonzó a fekete, a latínó, az ázsiai és indiai emberekenek... mutatóba se akadtak. A koncert folyása már eltért az általam megszokottól: a fő zenekart megelőző két banda elképesztően profi volt. A bandák közti váltás úgyszintén. Mindkét csapat pontosan egy órát játszott, majd mondták, hogy szevasztok, levitték a cuccaikat és kész. Nem volt visszataps, meg önsztárolás, meg az énekes nem próbálta ritmusra tapsoltatni a közönséget, meg ilyen baromság. A következő banda hangszerei már be voltak hangolva, csak előhozták a háttérből a dobszerkót meg a gitárokat és 5-1o perc múlva már bele is csaptak a lecsóba. Az ember alig tudott még egy sört kikérni. 

Szóval az este tökéletes volt, ezentúl figyelni fogom a felhozatalt, remélhetőleg kéthavonta valami tűrhető banda errevetődik. Ja, és a bringámat se nyúlta le senki. ;-)

Update: mivel az előzenekarok is nagyon jók voltak, belinkelek egy-egy számot tőlük, ugyancsak hallgatásra érdemesek.

Az első egy San Francsisco-i banda volt, nevük 'The Assemble Head In Sunburst Sound'

Utánuk a 'Mammatus' következett, ők Santa Cruz-ből jöttek.