Elballagott a hallgatóm, Christine, és mivel egyrészt nagyon jól kijöttünk, másrészt meg több szempontból is elképesztő egy figura volt, gondoltam megérdemel egy külön bejegyzést.
Kezdjük a szakmai dolgokkal. Brutális. Nem kicsit. Nagyon. Mivel sorba írom neki az ajánlóleveleket, megkaptam tőle az önéletrajzát. Hát komolyan mondom, én ilyet még kitalálni se tudnék. Szívesen belinkelném ide, mert ezt tényleg látni kell, de persze ilyet nem lehet csinálni, ezért inkább összefoglalom. A félreértések elkerülése végett, nem doktori iskolásról van szó, hanem egy sima érettségi után négy évvel diplomázó egyetemistáról. Tehát kezdjük azzal, hogy 4.0-ás (vagyis maximális) átlaga van a Berkeley-n. Egy másik Berkeley-s laborból jött át hozzánk, a nyári szüneteket pedig a Los Angeles-i és a Seattle-i egyetemen töltötte. Mármint nem nyaralással, hanem pipettázással. Vagyis 22 évesen már négy különböző laborban, négy különböző témán dolgozott, teljesen más kísérletes módszerekkel. Mindemelett rengeteg tanítási tapasztalata is van, többek között szerves kémiát tanított az alsóbbéveseknek. Na és most jön az a rész, amiről szerintem Magyarországon sokan még nem is hallottak (legalábbis én ilyen szervezett formában még biztosan nem). Az önéletrajzban ugyanis külön rész van az önkéntes munkának. Az egy dolog, hogy a helyi kórházban nővérkedett meg recepciós volt, nade hogy egy hónapot Ecuador-ban töltött egy falusi orvosi rendelőben aszisztensként, az azért már mágiscsak túlzás... És hogy mit csinál diplomázás után? Orvosi egyetemre fog jelentkezni természetesen, de előtte még dolgozik egy évet az NIH-ben (ez olyan a biológiában, mint a NASA az űrkutatásban). Mindezt csinálja úgy, hogy olyan kevés pénzt kap érte, amiből nem lehet megélni, ezért az apja még rá is fizet, hogy egy évig reggeltől estig pipettázik.
Még ha ez egy kiugró eset lenne, de nálunk az összes diák ilyen elképesztő. Véget érnek a vizsgák, és a következő héten már kezdik is a nyári gyakorlatot egy cégnél vagy egy másik egyetemen, itt egyszerűen nem létezik olyan, hogy nyári szünet, pihenés, vagy lógás a haverokkal. Múltkor az egyikükkel beszélgettem, és büszkén meséli, hogy ő a nyári gyakorlat előtt azért utazni fog. Na végre valaki, gondoltam magamban, izgatottan kérdezem, hová és mit csinál? Hát ezt se fogjátok kitalálni, Malawi-ba megy, a szegény afrikai gyerekeknek iskolát építeni! No. Way. No. Freakin'. Way.
Nade eltértem a lenyegről, a hallgatómról. Mindezen rengeteg gürizés mellett hihetetlen jó humórú, jóarc kiscsaj. Például rendületlenül állította, hogy köztünk komoly lelki kötelék van, mert ugyanolyan cipőt vettünk a Target-ben, hogy ő soha semmilyen, soha, értsem meg, hogy semmilyen körülmények között nem enne olyan pizzát, amin nagy fehér nyúlos sajtdarabok vannak, imádta a Transformers-t, és meg van róla győződve, hogy Disneyland a legjobb hely a világon.
Hiányozni fog :-(