Észak Dakota, avagy apukámnál a fagyos amerikai rengetegben

Jópáran tudjátok, hogy apukám (aki amúgy legbuzgóbb kommentelőnk) Észak Dakotában dolgozott egy évig, a bölények, az idiánok, a fagy és a hóviharok földjén (na jó, ő valójában mindvégig csak az egyetemen volt). Mivel május végén megy haza, gondoltam előtte mégiscsak meglátogatom, és megnézem magamnak miféle életet is élt itt egy évig. Hát a látogatás nem éppen úgy sikerült, ahogy elterveztük, de azért csak megemlékezek róla...

Kis kellemes tavaszi hókupac

Szóval mikor megérkeztem április végén még mindig gigantikus hókupacok fogadtak, idén nem adta meg magát könnyen a tél, az biztos. A reptérről hazavezető autópálya is szokatlan élmény volt, csak két sáv, és még azon sincs dugó. Másnap apukám körbevezetett a városban, benéztünk az egyetemre, kitaláltuk a hétvégi programot, és egy kellemes pezsgőfürdőzéssel zártuk a napot, eddig minden teljesen rendben.

És még mondja valaki, hogy
apukám nem őrült fizikus

Szombaton elmentünk bevásárolni, ebédre borsófőzeléket és rántott húst készítettem. Na és itt jött a barbatrükk, ugyanis rá tíz percre rohantam a vécére és kitaccsoltam az egészet :-( Sikerült elkapnom ugyanis valami lokális fosós-hányós kombót, így a maradék három napot többnyire erőtlenül otthon fekve, száraz krumplit és kenyeret rágcsálva töltöttem. Ahogy az angol mondja, shit happens, és valóban :-(

Bölényes rendszám. Cool.

Pedig jó sok programot beterveztünk, mentünk volna stand-up comedy előadásra, meg ettünk volna helyi halat étteremben, mentünk volna moziba, meg a bölényeket megnéztük volna... Persze apukámat még így betegen is nagyon jó volt látni, és a végén csak jóra fordult minden, ugyanis kb. két hétre rá, hogy hazaértem Berkeley-be, jött a hír, hogy apukám még egy évig marad! Vagyis van rá esély, hogy látok még bölényeket :-)

Amúgy mielőtt beütött a krakk, az volt az elképzelésem, hogy írok valami vicces, ám mégis helytálló Bay Area vs Észak Dakota összehasonlítást, de mivel meglehetősen keveset jutottam ki a négy fal közül, ehhez nincsen kellő mintavételezésem. Az viszont határozottan feltűnt visszafelé a Bart-on, hogy errefelé csupa agyontetovált, agyonpiercingezett, beazonosíthatatlan nemű, ápolatlan hippi lakik, hová lettek azok az észak-dakotai konszolidált fehér népek?