Évforduló

Idén áprilisban ünnepeltük összejövetelünk 10. évfordulóját!!! Azt a rézfámfütyülő rézangyalát, hogy mi milyen öregek vagyunk! De úgy döntöttünk, hogy az ezen való töprengés helyett inkább megünnepeljük, hogy ennyi ideig kibírtuk egymást :-)

Ez azonban nem ment olyan könnyen. Miután hazajöttem Észak Dakotából még nem álltam túl jól emésztésügyileg, aztán meg a Daninak kellett Mexikóba menni, úgyhogy már eleve két hetes késéssel indultunk. Eredetileg az volt a terv, hogy elmegyünk a Chez Panisse-ba, Berkeley leghíresebb és legpuccosabb éttermébe, ahol $100 a vacsoramenü, és hetekkel előre kell foglalni. Ahogy Kati szokta mondani, megnéztük volna, hogy hogy esznek a gazdagok, ha nem éhesek :-) Na ezzel az ötlettel csak az volt a probléma, hogy az étteremben tűz ütött ki márciusban, és csak júniusban fog újra kinyitni.

Alternatív ötletként még felmerült, hogy menjünk el valami koncertre, de nem találtunk olyat, ami igazán tetszett volna, ámde találtunk San Francisco-ban egy éttermet, ahol mindig van valamilyen latin élő zene, és afrikai meg karibi kaja illetve koktélok. Ez eddig elég jól hangzik. Hát kezdődött azzal, hogy az étterem le volt zárva, az ajtaján kiírás, hogy tegnap tűz ütött ki! Ha hinnék ilyesmiben, akkor azt mondanám, hogy valaki ott fent tényleg nem akarja, hogy mi ünnepeljünk... Mindenesetre megnyugtattak, hogy a szomszédos klubhelységben szolgálnak fel vacsorát, és a koncert is ott lesz. A kaja nem volt nagy szám (ahogy errefelé mondják nem elég innovatív, de szerintem szimplán csak nem finom), a koktélok egyenesen ihatatlanok, a flamenco koncert pedig az élvezhetetlen és az idegesítő határán mozgott valahol.

Na de sebaj, azért így is ünnepeltünk, 10 év hosszú idő, úgyhogy éljen éljen!