Babás cuccok

Egy baba érkezésével nem kevés cuccot kell beszerezni, és a lakás is többé kevésbé átalakul. Gondoltam most erről írok egy képes bejegyzést. Kb. szeptember magasságában kezdtem utánanézni a dolgoknak. Az első fázisban az ember sokkot kap, mert ha megvesz mindent, amit a boltok a "nélkülözhetetlen babakellékek" kategóriába sorolnak, akkor egyrészt nem marad pénze, másrészt nem marad egy talpalattnyi hely sem a lakásban. A második fázisban az embert elárasztja az "úristen ez de cuki, nekem ilyen is kell" érzés. Majd következik a végső, vagyis a "na jó, akkor most csináljuk ezt értelmesen" fázis. Szerencsére én mindent ebben a stádiumban vettem meg, és igen elégedettek vagyunk a végeredménnyel :-)

Ami a kiságyat és a pelenkázóasztalt illeti, egyértelmű, hogy ebben is messze az Ikea a legjobb választás. Itt nagyon megy az, hogy az egész babaszobát hasonló témára rendezik be, és oltári tündéri ágynemű szettek vannak. $200-ért. Na mit csinál ilyenkor a furfangos kelet-európai? Rájön, hogy az Ikeában $20-ért szintén nagyon cuki sünis takarót lehet kapni, pár dolcsiért fel lehet tankolni ari erdőlakó plüssállatokból, az Amazon-ról meg lehet rendelni szintén $20-ért erdő tematikájú falimatricákat. Ime a végeredmény:

Kispapa bútort szerel

Kismama meg elégedett

Akkor ugye kell még kocsiülés és babakocsi. Na ez volt az egyetlen pont, ahol elszállt az agyam. Ugyanis miután az ember egy fél napot eltölt azzal, hogy kiválassza azt, amin stílusosan ari őzikék és baglyok vannak, kihoznak egy olyat, aminek a kellős közepén oltári gusztustalan tenyérnyi méretű sárga-fekete biztonsági címke van! És nem ám olyan, ami levágható vagy lemosható, valami agresszív szerves oldószer nélkül teljesen esélytelen! Aztán utánanéztem a neten, és kiderült, hogy ha valami módon mégis eltávolítanád, megbűntethet a rendőr! Hát ez azért mégiscsak sok... Ő lenne az:

Plüssrókán demonstrálva

Beszereztünk még egy szoptatószéket is, persze nem hiszem, hogy enélkül nem lehetne boldogulni, de már akkor eldöntöttem, hogy ilyet majd venni fogok, amikor még a szoptatás gondolatától is kirázott a hideg:

Felhívnám a figyelmet a plüssmalacra, szintén ikeás szerzemény

Akkor aszongya hogy kell még babaruha. Nahát abból egyet se vettem, ugyanis a szomszédok adtak két gigantozsáknyit, el vagyunk látva egészen egy éves koráig. Először szkeptikus voltam, mert nem nagyon rajongok mások használt cuccaiért, főleg nem olyanokért, amit egy ponton nagy valoszínűséggel lebüfiztek lepisiltek és lekakáltak mások gyerekei, de gondoltam azért lecsekkolom, főleg, hogy ne sértődjenek meg. Aztán kiderült, hogy nemcsak hogy nagyon arik, de alig használtak, sőt, volt amit sose hordtak (anyóstól kaptuk, de nem tetszett című történet). Úgyhogy ezen felbuzdulva, kollégám ajánlatán is kaptam, aki szintén hozzámvágott még két zsáknyi babaruhát. Ezt azért jól ki kellett válogatni, és ami nem kellett, a szegényeknek adtuk.

A szomszédoktól kaptunk még egy beülős ugrálós játékot, egy pokrócszerű valamit mindenféle lógó biszbasszal, amivel stimulálhatja az érzékszerveit, és egy babülést, ami rezegve bealtat. És ha már itt tartunk, befektettem még egy bekábítókészülékbe is. Mivel a Danival mindketten bárhol, bármikor perceken belül bealszunk, nagyon bízunk benne, hogy a gyereknek se lesz ezzel gondja. De ha mégis, szerintem ez a készülék megoldja a problémát, tud hangot kiadni, van rajta egy csomó altatódal meg nyugtató zajok mint például eső és hullámzás, és emellett tud vetíteni a plafonra, kisállatok mennek rajta körbe körbe, háromféle téma közül lehet választani, bárányos, dzsungeles és tengeres. Elég hatékony szerkezetnek tűnik.

Bár ez nem tartozik szorosan a babás dolgokhoz, a lakásátrendezéshez viszont igen, fejlesztettük magunkat néhány faliképpel. (A vendégek rendszeresen lesajnáltak,  hogy tök üresek a falak, és folyton ránk akartak tukmálni képeket, mindig el kellett magyarázni, hogy nem, ez direkt van így, nekünk így tetszik.) Ezek volnának:

Ezeket a falmatricákat még múlt karácsonykor szerváltam

Irtam róla, hogy két éve karácsonykor paint-by-numbers-t (kifestő felnőtteknek) kaptam a Danitól.
Tádááám, elkészült!

És ez is, több mint egy évig tartott, igen megnyugtató szórakozás, bár enyhén autista, főnököm sikítófrászt kapna, ha megtudná, hogy ezzel töltöm értékes perceimet.

Meg végre hivattunk elő saját képeket

Egy korábbi bejegyzésben azt állítottam, hogy nem hatnak rám a hormonok, és nem épültem le szellemileg gügyögős szintre. Azért ezt az írást átolvasva, ez az állítás némi módosításra szorul. De nem is ez a legnagyobb baj, hanem hogy olyan érzelgős lettem, hogy ha a tévében beteg vagy szegény gyerekek karácsonyával kapcsolatos adománygyűjtő reklámot látok, szinte elsírom magam. Egyik percben sík ideg vagyok, míg a másikban buddhista nyugalom száll rám. Hát én nem tudom ezt ki élvezi, de hogy én nem, az biztos...

A másik amitől tisztára elérzékenyülök, hogy milyen rendesek hozzánk az emberek. A kolléga/barátnőm szervezett nekünk babaváró bulit, ahol meglepően sokan megjelentek, és szorgalmasan készítették nekünk a babaruhát. Tényleg szeretnek minket, tisztára megható.

Babaruhagyártás

Exponenciális méretnövekedésem némi aggodalommal tölt el

Az elkészült művek

A főszervező a nagy ajándékkal (és a lakótárs kutyája mikulásnak öltözve illetve csendéletként megörökítve)

A ház menedzserének mondtuk, hogy februártól anyukám jönne hosszabbtávon velünk lakni (ezt nem emlékszem, hogy itt említettem-e már, de lesz 24/7 segítség, juhé!) és megkérdeztük, hogy nem gond-e ez, illetve kellene-e felérat fizetni (ugyanis a szerződés két főre szól, és limitálja, hogy meddig maradhat vendég). Nemcsak, hogy rögtön jött a válasz, hogy köszöni, hogy rákérdeztünk, teljesen rendben van, de pár napon belül csomagot találtam az ajtónk előtt, egy kis hordozható babaágyat kaptunk ajándékba. Ennyi kedves ember egy rakáson, nem is értem, hogy lehet ez?

És végül, mivel ez az utolsó bejegyzés karácsony előtt, minden olvasónknak Nagyon Boldog Ünnepeket!