Jogsi

A múltkor említettem, hogy az amerikai jogosítvány megszerzése erősen eltér a Magyarországon megszokottól. Most nem megyek bele, hogy itt a vezetés mennyire hozzátartozik a mindennapi élethez és így a jogosítvány megléte mennyire alapvető, szinte "emberi jog", inkább csak leírom, hogy nekünk ez hogy ment. A vizsga, csakúgy, mint otthon, két lépésből áll: teszt és rutin. Aki most vakarja a fejét, hogy "és mi a helyzet a 1ooooo forintos oktatással?" azoknak van egy jó hírünk: kötelező képzés itt nincs! Őket nem érdekli, hogy honnan tudja az ember, hogy a STOP táblánál meg kell állni, hogy melyik kar az index a kocsiban, ha megfelelően használja.

Amikor a páciens úgy érzi, hogy itt lenne az ideje, hogy szerezzen egy jogosítványt, akkor letöltni a helyi kresz könyvet az internetről (vagy megrendeli nyomtatásban), szépen elolvassa, hogy merre hány méter, gyakorlásképpen kitölt néhány online tesztet, majd ellátogat a helyi DMV-hez (Department of Motor Vehicles), ami a mi okmányirodánknak felel meg (nem teljesen). Itt (előzetes bejelentkezés után) viszonylag gyorsan sorra kerül, majd közli az igényét: bemutatja a papírjait, kifizeti a vizsga és a jogsi 35 dolláros (!!!!) árát, készítenek róla egy fényképet, felveszik az aláírását, végül jön a látás vizsgálat. A processzus kezdetét követő kb. 15. percben sor kerül az elméleti vizsgára: a néni ad egy tompa hegyű HB-s grafit ceruzát és egy papírt a kérdésekkel, ahol be kell x-elni a helyes választ. Az időt nem mérik, a "vizsgára" folyamatosan érkeznek az emberek, és tulajdonképpen senki nem figyel arra, hogy az ember csak a saját kúfőből dolgozzon. Ha megtettük tippjeinket, a lapot odavisszük a néninek, aki egy piros fliccel azonnal ki is javítja! 36 kérdésből minimum 3o kérdésre kell tudni a helyes választ, hogy sikeres legyen a vizsga. Sikeres vizsga esetén lehet jelentkezni rutinra, mi azonnali városi vezetést jelent. :D Sikertelen vizsga esetén fél órával később újra lehet próbálkozni (egy nap maximum 5x!) jelképes pótvizsgadíj (5$) fejében. 

A többi kérdés a túloldalon volt, amiből egyet hibáztam: az tippeltem, hogy magas véralkohol szinttel
12 hónap börtönt lehet kapni, közben csak 6-ot. 

A rutin vizsgára kb. 2 héttel később kerül sor, és nagyjából úgy zajlik, mint a magyar városi vizsgán, azzal a különbséggel, hogy csak a vizsgázó és a vizsgabiztos ül a kocsiban és a kocsit a vizsgázó viszi a vizsga helyszínére!!! :D Első lépésként kell menni egy kört a parkolóban, hogy kiderüljön, hogy a vizsgázó nem teljesen közveszélyes, mielőtt kilép a forgalomba. Ezután kb. fél órán keresztül, a környező utakon kell különböző forgalmi szituációkban túlélni. Ha sikerül a vizsga, akkor a vizsgázó azonnal kap egy ideiglenes jogsit, amivel már vezethet, amíg meg nem érkezik a rendes jogsi, amit postával küldenek ki a címére. Sikertelen vizsga esetén, mint pl. szegény Erika, a vizsgázó foglal egy újabb időpontot (5$ pótvizsgadíj), majd szomorúan beül a kocsijába, és szépen hazavezet. :D A jogosítvány egy, a hazaihoz nagyon hasonló, plasztikkártya, amit személyi igazolványként is használnak (itt is van személyi igazolvány, de azt csak az kap, akinek valami miatt nem lehet jogsija). A jogosítványon nagyítóval sem találtam egy hazafias idézetet, ami itt nagy szó!

Tudományos növekedés

Múltkor említettük, hogy a kéthetes orvosi vizsgálaton a doki alaposan ránk ijesztett, mivelhogy a gyerek, a rendszeres táplálás ellenére, nem nőtt szinte semmit. Akkor sebtiben beruháztunk egy mérlegre, és onnantól kezdve kb. kétnaponta mérjük Áron, immár növekvő, testsúlyát, ami remek lehetőséget nyújt arra, hogy nyomon kövessük kis tejfeldolgozó üzemünk működését. 

Ha csak fele olyan csibész lesz, mint ez a mosoly, hát nagy bajban leszünk...

Na, nézzük mit mutatnak a gyűjtött adatok:

Mielőtt közelebbről szemügyre vennénk a testsúlygyarapodást bemutató grafikonont, jöjjön egy kis jelmagyarázat: a piros pontok Áron testsúlyát mutatják az adott napon, a különböző kék területek az adott korú babák testsúlyeloszlását mutatják. A grafikon szélénél a százalékpontok azt mutatják, hogy az adott testsúlyú babák a babák hány százalékánál nehezebbek. A 2% azt jelenti, hogy az alsó vonal alatt a babák 2%-a van, felette 98%-a. Ennek megfelelően, az 50%-ot jelentő sötétkék vonal a babák testsúlyeloszlásának mediántját jelzi, azaz a babák fele kisebb, a fele viszont nagyobb. (Ezeket a statisztikai adatokat WHO tette közzé, és az optimális környezetben növekedő babák fejlődését mutatják.) Szóval jól látszik, hogy Áron (súlyát tekintve :) átlagos babaként jött világra, de súlya nem gyarapodott egy ideig, és csak 1 hónapos korára tért vissza a mediánt jelző vonalra. Mielőtt az eloszlásokat a mérések mögé tettük, furcsálltam is, hogy a növekedés üteme már másfél hónaposan lassult, de ugye így teljesen érthető. Növekedésében két hónapos korában volt egy kis megtorpanás a védőoltások miatt (annyira el volt csoffadva szegény, hogy néha még a fürdést is kihagytuk), és kb. két hétbe telt mire sikerült utolérnie magát. Ettől eltekintve megdöbbentő, hogy mennyire pontosan követi a születéskori súlya által kijelölt növekedési pályát. (A tömeg gyarapodását bemutató grafikonhoz R-ben írtam egy kis script-et, amit itt elérhető)

Összeségében a kisbabák meglepően hatékonynak a tej beépítésében: Áron eddig 3500g-t gyarapodott, ami 70%-os víztartalommal számítva kb. 1kg beépített szárazanyagot jelent. Viszont ehhez 80 l tejet fogyasztott (szárazanyag tartalom 13%), ami 10kg fehérjét, zsírt és cukrot tesz ki. Azaz a beépítés hatékonysága kb.10%! :D

Levelet hozott a posta

Kb.  5 hete csináltattunk Áronnak útlevelet, ami végre pénteken meg is érkezett. Mindig érdekes élmény szembesülni olyan apróságokkal, amiket másképpen csinálnak itt, mint otthon. Az egyik ilyen dolog a jogosítvány volt 3 éve, most az útlevél. Sajnos a jogsi megszerzését nem írtuk meg a blogon, de az egy annyira kontrasztos élmény, hogy a közeljövőben alighanem pótolni fogjuk. Szóval az útlevél igénylése egy fitneszcenter recepcióján történt (eskü, ez teljesen komoly!), ahol a papírok kitöltése után egy fiatal srác kijött egy fényképezőgéppel, és a rosszul kivilágított folyosón rávakuzott szegény Áronkára, aki a babkocsiban feküdt. Ennek megfelelően az útlevélben lévő képnél szerintem Áron már most jobb önarcképet rajzolt volna zsírkrétával, és azt a szörnyűséget kell használni 5 éves koráig. Gyanítom amint lehetősége lesz rá, azon nyomban el fogja "véletlenül" veszíteni. 

Szóval a kis Áronka ilyennel fog jönni-menni a világban
(Kivéve, ha a közelkeletre látogat, akkor a magyarral valószínűleg jobban jár)

Amilyen béna volt az igénylés, annyira menő maga az útlevél. Csodálom is, hogy az amerikaiaknak alig 35%-ának van. Minden oldalon valamilyen nemzeti büszkeség, tipikus amerikai jelkép: fehér fejű sas, szabadságszobor, saguaro kaktusz, Sziklás hegység, Mount Rushmore, bölények, grizzli medve, indián totem. Minden oldal tetején pár soros idézet egy híres amerikai hazafi tollából, hogy becsekkoláskor az ember unatkozás helyett inkább nemzeti öntudatát ápolja. 

Egy oldal a közelgő budapesti belépés pecsétjének