Tide pooling Santa Cruz-ban

Még jóformán ki sem pihenhettük anyuék látogatását máris egy remek hétvégi program adódott: néhány jófej helyi magyar párral délre utaztunk Santa Cruz-ba (Szentkereszt), ahol tide pool-oztunk. Erikának köszönhetően a programot biztos, ami biztos, megspékeltük egy sütőtök fesztivállal, csak, hogy ne unatkozzunk. :-) Bennünket Attila és Hédi invitált a kirándulásra, róluk azt kell tudni, hogy itt a Berkeley egyetemen csinálják közgázból a doktorijukat, és Hédi Erika osztálytársa volt áltisóban, és a Facebook-on vették észre, hogy mindketten épp Berkeley-t adták meg lakhelyül. Mekkora meglepő már.

A sütőtök fesztiválról amúgy nincs túl sok mondanivaló... rengeteg ember, egészen elképesztő mennyiségű kézműves kacat, amik még ingyen sem kellenének, meg néhány tök alibiből. (Pl. több helyen árultak corn dog-ot, mint tököt.) (Erika szerint nem volt gagyi a vásár, és egy csomó mindent vett volna, ha lett volna egy gazdag férje... de nincs.) Ami azért egészen vicces volt, és ami miatt végülis érdemes volt eljönni: ki volt állítva a világ legnagyobb töke, kb. 5oo kg volt, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy 15 dollárért lehetett vele fotózkodni, különben el volt dugva, csak lábujjhegyről lehetett látni. :-D És ami különösen vicces volt, hogy az emberek sorban álltak hozzá! A fesztiváltól 1oox érdekesebbek voltak azok a kis farmok az út szélén, ahol sütőtököket lehetett venni.

Az igényes lajhárszerű szőrös izék. 

Pumpkin carving level 2.

Nem, nem fizettünk 15 dolcsit a fényképet. Ezek egészen kis tökök voltak.

Tökmező. (Falusi múltú egyénekben felmerülhet: de hol van a tökök szára?)

Még egy érdekesség: a fesztivál a Halfmoon bay nevű óceánparti városkában volt, ami egyénként óriáshullámairól is híres. A nevezetes hullámokról, és a szörfös kultúra kialakulásáról nemrég készítettek is egy dokumentumfilmet, aminek amúgy magyar volt a producere. Itt egy kis ízelítő a filmből:

Szóval mi is az a tide pool-ozás? A tenger vízszintje a hold gravitációs hatása miatt naponta kb 2x  megemelkedik majd lecsökken. A parton emiatt kialakul egy olyan zóna, ami hol víz alatt van, hol szárazon. Mivel erőforrás nem maradhat kihasználatlanul, élőlények egész sora alkalmazkodott az időszakos szárazsághoz, lehetővé téve, hogy apály idején búvárfelszerelés nélkül vehessük szemügyre a tenger élővilágát. Erre leginkább sziklás partszakaszokon van lehetőség, mivel ott az állatkáknak megfelelő talapzat áll rendelkezésére testük rögzítésére. A sziklás part további előnye, hogy apály idején csomó kis medence (tide pool) marad vissza, ahol a sok herkentyű át tudja vészelni az apály idejét (és nem tudnak menekülni a kiváncsi, tide pool-ozó szemek elől :). 

A különböző holdfázisok (és más egyéb hatások) miatt az apály és a dagály szintje néha kicsit magasabb, máskor kicsit alacsonyabb. Néha kicsit korábban, máskor kcsit később tetőzik az ár. Santa Cruz-i kirándulásunk minden szempontból nagyon ideális volt: a tenger átlagosnál is jobban visszahúzódott és ráadásul kora délután, szép napsütésben tetőzött az apály... vagy padlózott? De biztosra mentünk: a kirándulás kiötlői, Móniék profi tide pool-osok, tudják mikor, hova érdemes menni, és hogy mit lehet látni. Nekik köszönhetően a kirándulás kész biológia terepgykorlattá változott. Nekik volt egy ügyes kis fényképezőgépük is, amivel víz alatt is lehetett fotókat készíteni. A következő képeket is tőlük csórtam:

Mindenféle színű tengeri rózsákat lehetett látni. Nagyon muris megfogni őket, kicsit kocsonyások,
És olyan vicces, ahogy elkezdik behúzni az ember ujját. Szegény kis remeterákoknak nem kegyelmeztek.

Ezek krillek. Ilyet esznek a bálnák.

Ez egy kagyló, aminek a teste el van rejtve a kövek között csak a száját és a seggét dugja ki,
így szűri ki a táplálékot a vízből.

Egy soklábú tengericsillag. Elég pengén nézett ki.

Egy izmosabb rákolló. Láttunk ilyet élőben is, de sajnos nem sikerült lefotózni.

Itt találkoztam egyik kedvenc élőlényemmel, a rejtélyes bogárcsigával, amit eddig csak a rettegett zootaxonómia könyvből ismertem. Ez a kis lény, mint neve is utal rá a puhatestűek szupertörzsébe tartozik, de annyira különböznek a jól ismert csigáktól, kagylóktól, polipoktól, hogy külön altörzsbe soroljuk őket (cserepeshéjúak azaz Polyplacophora). (A kagylók, csigák, fejlábúak nagyon hasonlóak, ők a héjasok altörzsének külön osztályait alkotják, legalábis az ELTÉ-s tanárok szerint.) Rajtuk kívül láttunk mindenféle rákot, színes tengericsillagokat, volt valami zsákállat (tunicata), akiben a gerincesek távoli rokonát tisztelhetjük. Láttunk egy csomó remeterákot, amiből néhányat fel is áldoztunk tengeri rózsa tápláléknak. (Szegénykék, olyan arik voltak, egész hazafelé úton lelkiismeret-furdalásom volt.)

Épp egy lepajszerolt tengericsillagot vegzálok. A tudományos megismerésért mindent.

Rákok. Semmi extra.

Ilyen tengericsillagokból rengeteget lehetett látni mindenfelé.

Nagyon tetszettek a tengetirózsák. Ilyenekbe tettük bele a remeterákokat. RIP.

Sok kis tengerisün.

Egy csokor tengerirózsa.

Egy aprócska tengerirózsa és egy kis tengeri meztelencsiga.

A kiránduláson készült többi kép itt látható.