Nepál 10

Innentől már lefelé vezetett az út, jóval gyorsabb tempóban mint felfelé. Azonban a visszaindulás hajnalán megtörtént a csoda és kitisztult az ég, így a két srác és az egyik túravezető úgy döntött, hogy mégegyszer megmásszák az alaptáborhoz vezető utat. Dani szerint a lehető legjobb elismerést kapták a túravezetőttől, aki szerint nepáli tempót sikerült tartaniuk.

Még nem is említettem, hogy an Annapurna a legveszélyesebb 8000-es csúcs,
attól függően honnan veszi az ember a statisztikát, 24-32%-os a halálozási arány.
Persze ez a csúcs megmászására vonatkozik, az alaptáborig eljutni teljesen biztonságos.

Hát azért ezeket a képeket elnézve, nem mondom, hogy nem sajnálom, hogy nem jutottam fel ide. Nade így alakult. Lefele menet aztán engem is összeszedtek, valamit már javultam, ha továbbra is ágyban maradhattam volna egész nap, nem is lett volna gond, nade a himalájai túrázáshoz nem sok erőm maradt két napi magas láz után. Ekkor én már igencsak sejtettem, hogy dengue lázam van, mert a szállás kitűnő internetét kihasználva rákerestem a tünetekre. Szóval a túravezetőnél bepróbálkoztam helikopterrel, szamárral és hasonló alternatív megoldásokkal, de azt mondta, nincs mit tenni, le kell gyalogolni.

Itt töltöttem a két napot

Ez az egyetlen kép, amin nem úgy nézek ki, mint aki szenved

Az új szállás

Kóla életemben ilyen jól még nem esett. Főleg úgy, hogy enni szinte
semmit nem bírtam, az út alatt meg végig a jobboldalon látható sópótló
narancsos borzadállyal itattak.