Random képek a közelmúltból

Év végi (eleji?) rendrakás során találtam néhány képet, amik önnállóan ugyan nem érének meg egy egész blogbejegyzést, de a képek vagy a hozzájuk kapcsolódó történetek érdekesek.

Egy derűs vasárnap délután, közvetlenül egy sikertelen röntgenkrisztallográfiás adatgyűjtés után készült, a ciklotronból kilépve ezek az őzek állták el az utam. Errefelé nagyon sokféle vadállat él, amikkel igen gyakran össze is futhatunk. Ugye vannak a mókusok (amiből van vagy 3oo féle északamerkában), kolibrik, őzek, sőt laknak errefelé pulykák, mosómedvék, csörgőkígyók és tarantulák is. Mindenhol figyelmeztetnek, hogy előfordulhatnak pumák is, de én még nem találkoztam olyan ranger-rel, aki valaha látott volna akárcsak nyomot is. Viszont tőlünk kicsit délebbre már fekete özvegyek is élnek! Azt is láttunk, igaz csak terráriumban, egy bemutató példányt, de azt a parkban fogták állítólag. :D Utána egész kirándulás alatt azt lestem, hogy az avarban hol lapulhatnak, de sajnos sehol sem találtam.

Őzek (vagy szarvasok) a Cyclotron road-on

Az ősz folyamán egy nagy szerencsétlenség is történt: a bicajom tulajdonképpen majdnem minden mozdítható porcikáját ellopták... (kb. egy évvel azután, hogy súlyos összegekért rendbe lett hozatva) A dolog úgy történt, hogy a helyi HÉV azaz BART dolgozói keveselték a nekik folyósított jövedelmeket és egyéb juttatásokat, és ezért sztrájkba léptek. A BART errefelé egy neuralgikus pont: a kb. 1o milliós San Francisco környéki agglomerráció fő tömegközlekedési ezköze, naponta majd félmillió ember használja, és a csekély áteresztésű hidak fő alternatívái. Ha a BART leáll, akkor a hidakra nehezedő gépkocsis nyomás, elképesztő méreteket ölt, és az amúgyis katasztrofális közlekedés tovább romlik. Na, engem ez a bizonyos sztrájk meglehetősen váratlanul ért, mivel nem nagyon nézek TV-t. Reggel megérkeztem az állomásra, és látom, hogy egy biztonsági őr küldi el a tudatlanul odavetődő utasokat... Csóválom a fejem, de semmi gáz, rendes U lakattal lezártam a bringám, és car-pool-lal mentem a városba. (Alkalomadtán egy külön bejegyzésben fogok megemlékezni a helyi tömegközlekedésről, és a BART sztrájkról.) Ám a visszaút nagyon keserves volt: mivel nem volt BART, kénytelen voltam busszal menni (ami kb. 3 km gyaloglással kezdődik a buszpályaudvarra). Majd jól ledöbbentem, hogy kb 3 háztömb hosszúságú sor várt buszra a hideg San Francisco-i szélben. :D  Na, gondoltam, elmegyek inkább vacsorázni valahova, olvasok cikkeket, és közben majd elfogy a nép. Kb. 8-9 óra körül visszatérve azt láttam, hogy a sor már csak olyan 2oo méteres lehetett, beálltam, és a 3. buszra már sikerült is felférnem. Viszont, annyira tele volt a tököm a világgal, hogy azonnal hazamentem, és a szépen lezárt bicajt a BART-nál hagytam. Aminek ez lett az eredménye:

Az áldozat

Szóval az élelmes tolvajok elvitték az első kereket, a villát, a stucnit, a nyerget, és a nyeregcsövet. Pont az első kerék volt nemrég kicserélve. Szemetek! Mivel a helyi bicaj boltokban nem lehet használt alkatrészeket venni, egyszerűbbnek és olcsóbbnak tűnt, hogy inkább egy másik bicajt vegyek. Szóval most van egy "új" használt Bianchi-m, ami bizonyos szempontból visszalépés volt a TREK-hez képest: ugyan sokkal jobb állapotban van, de régebbi, acél vázas, így jóval nehezebb. 

Errefelé hatalmas divat (persze biztosan nem csak itt, de én még máshol nem láttam ezt) büfékocsikból (food truck) kajálni. Ennek a műfajnak ugye az a lényege, hogy a sok fix költséget megspórolva viszonylag olcsóbban kajálhat a jómunkásember. De ugye nem is San Francisco-ban lennénk, ha ezt a műfajt nem lengené körül jókora sznobéria: a csóró munkásokat olcsó taco-val ellátó hagyományos büfékocsik mellett vannak itt gourmet susi, vegán falafeles büfékocsik, sztárséfek által működtetett mobil staekhouse-ok, ahol kizárólag helyi termesztésű bio zöldségekkel, és mezőn legeltetett állatok húsával készült ételeket szolgálnak fel. Az igazán menő kocsiknak külön weboldala van, és a rajongóknak Twitteren küldik el, hogy éppen hol tudják elcsípni őket. A műfaj netovábbja az úgynevezett food truck találkozó, ahol egy csomó kocsi összejön, és a sok fiatal és hippi kis szabadtéri zene mellett vacsorázhat egy jót. (Persze ezeket az összejöveteleket a helyi vendéglátósok nem nézik jó szemmel, és ahogy csak lehet próbálják megfúrni.)

A Creme Brule cart az egyik legtipikusabb San Francisco-i jelenség, amit el tudok képzelni.
Az ínycsiklandó finomság tetjére a szemünk láttára karamellizálják a cukrot kis szúrólánggal. Potom 4 dolcsi.   

Így néz ki egy ilyen food truck találkozó.

A Kinder hentesüzletláncot egy környékbeli család alapította, aztán szépen lassan terjeszkednek.
Már sajátmárkás Barbecue és egyéb szószokat is lehet kapni a boltokban.

Szüleim karácsonyra egy kis csomaggal leptek meg bennünket, amiben elláttak minden jóval, ami magyar embernek szükséges a túléléshez: füstöltkolbász, angolszalonna, füstöltszalonna, szárított csipkebogyó, mák és mézeskalács. Minden gondos vákuumzáras csomagolásban.

A csomag kicsit lerongyoltan, de tulajdonképpen épségben megérkezett.

A csomagban utazott ez a két, szintén levákuumozott, zoknibaba,
hogy az F1 generáció se maradjon ki a jóból.

Van még egy kép, amúgy elrettentés képpen. A tulajdonos a zebrák olyan nagy rajongója, hogy nemcsak zebramintásra festette az autóját, de valami rejtélyes okból kifolyólag teleragaszgatta kis zebrafigurákkal a kocsit. 

Talán Győzike járt errefelé?

De ez nem az egyetlen furcsa gépjármű-ornamentika a környéken: van egy kocsi, amin körös-körül egy csomó random kinder figura van felragasztva. Egy másik kocsi felhőmintásra van feste (szolid felirat: 'smoke weed!') és rendszerint a hasonló mintás ház előtt parkol. Alkalomadtán majd azokról is csinálok képet.


Gondolva a kis alien érkezésére, beruháztunk egy portré objektívre. A régi nagylátószögű kit objektív (9-45mm, F3.5-5.6) remekül működik, ha van elég fény és messzire kell fotózni... Szó se róla, tényleg csodálatos tájképeket tud készíteni. Viszont ha kevés a fény, akkor a képek zajosak, és portréknál már zavaró a szférikus aberráció. Szóval igazán szép és igényes babás facebook fotókat lőni ezzel nem nagyon lehet. Ám gépünk egy MILC, ami azt jelenti, hogy ugyan nincs benne tükör, mint a profi gépeken  (Mirrorless), de objektíve cserélhető (Interchangable Lens Camera). Szerencsére az Olympus bővelkedik szuper objektívekben és van nekik egy tulajdonképpen félprofi komoly amatőr objektív, ami pont azt tudja, amire nekem szükségem van: ulrabrutálfényerő (F1.8) és közepes látószög (45mm, ami a full frame-en 9o mm-el ekvivalens). Tudom, hogy ez így nagyon teoretikusan hangzik, de képek önnmagukért beszélnek:

A baloldali képkivágás a régi, a jobb az új objektívvel készült. Habár a jobboldalin kicsit több a fény, azért a élesség és részletgazdagság szerintem ámulatba ejtő (+ a szárnyak is kevésbé vannak bemozdulva).

Érdemes a portrékat is megnézni:

A nagy apertúrának köszönhetően a Berkeley-s hippik nem terelik el a nézők tekintetét a csodás fotóalanyról.
(Ezt az effektust még lehetett volna fokozni, de még nem vagyok gyakorlott portré fotós)

A nagy fényerőnek köszönhetően a vegasi kaszinókban sem kellett vaku.

És egy állati portré. (a kolibrietetőt éppen töltöttem :)