Mivel 2013 nem volt valami egyszerű év, gondoltuk írunk egy kis évértékelést, követve nagyszerű miniszterelnökeink által teremtett dicső hagyományokat. Szóval eleinte úgy tűnt, hogy ez az év is a dolgos hétköznapok jegyében fog telni, néhány már előre eltervezett hosszabb kirándulástól eltekintve nem terveztünk semmi különöset. Aztán, mint kitartó olvasóink tudják, kicsit másképpen alakultak a dolgok. A legnagyobb interferenciát nyilvánvalóan a kis alien érkezése okozta/okozza.
És akkor, mint ha nem lenne elég áldás ez önnmagában, kitaláltam, hogy a kísérletes biokémia már nem nekem való, és valami mással szeretném megkeresni a kenyérre (és pelenkára) valót. Már régen kacérkodtam a számítógépek világával, és volt is egy nagyon jó lehetőség az év folyamán, ami sajnos nem jött össze. Mindenesetre én közben már elköteleződtem a váltás felé, úgyhogy ez a vonal 2014-re is tartogat kihívásokat. Dehát, miképpen a feledés ködébe vesző teljesítménytúrázó fiatalságom idején a mondás járta, 'a törpök élete se csak játék és mese...'
Amúgy a babázás gondolatával már egészen megbarátkoztunk, tulajdonképpen konszenzus van köztünk abban, hogy ennél érettebbek sajnos már úgysem leszünk, úgyhogy teljesen aktuális a dolog. Nagy szerencsénk, hogy a legendásan borzalmas társadalom biztosítási rendszerben, akadémiai jogviszonyunknak köszönhetően, nagyon privilegizált helyzetben vagyunk: szinte ingyen, az elképzelhető legmagasabb egészségügyi szolgáltatást kapjuk. Ugyanakkor valami elképesztő módon frusztrálják itt a babás szülőket, úgyhogy muszáj lesz valami lazaságot magunkra erőltetni. Bármit csinál az ember a babájával, az vagy optimális, vagy meghal, megfullad, felrobban stb. És még nem is beszéltünk a családok vérét szívó baba-iparról: vedd meg neki ezt, azt, amazt, ilyen terítőt, olyan kendőt ilyen vackot, olyan bizbaszt... és, ha nem győznének meg az ari mókusok és cicák, akkor a lelkiismereteden keresztül támadnak ("Mer' az a gyereknek kell, és milyen szülő vagy, ha még ezt is sajnálod..."). Szóval ember legyen a talpán aki ép ésszel eligazodik.
Persze nem lenne igazság, ha a kihagynánk azt az egy-két szuper kirándulást, annál is inkább, mert 4000 mérföldet tettünk meg és vagy fél tucat nemzetiparkot látogattunk végig. Remek volt a társaság, szuper látnivalók... haverok, buli, chicken tikka masala. Erika nagyon derekasan tartotta velünk a lépést: 4 (vagy 5? ki tudja) hónapos terhesen még hegyet is másztott a sivatagos Colorado-i kanyonokban. Menő a csaj, mi? ;-) Ugyan a 8 napos túra végére Las Vegas-nál már nem volt felhőtlen a leány mosolya, de ez nem meglepő, ott már én is igencsak a végét jartam.
Szerencsére volt sok kisebb hétvégi kirándulásunk a környező tengerpartokra, hegyekre, síeltünk, volt rock koncert, szóval abszolút nincs okunk panaszra. November végén floridai barátaink is meglátogattak, ami külön nagy öröm volt számunkra. Sütöttünk pulykát egészben... Ja, és majdnem elfelejtettem, közben össze is házasodtunk... Komoly baj viszont, hogy a 'futás' tag alatt idén sajnos egyetlen új bejegyzés sem született. Ez roppant szomorú. Ugyan a szándék megvan, hogy ezen változtassak, de gondolom mindenki érzi, hogy ez a jelen pillanatban sajnos nem megy egykönnyen.
Szóval ilyen mozgalmas évünk volt, és nagyon úgy néz ki, hogy ez afféle szokásunkká kezd válni, mert egyelőre nem úgy tűnik, hogy 2014 nyugisabb lenne. Nade sebaj, úgy jó az élet, ha zajlik!
És akkor, mint ha nem lenne elég áldás ez önnmagában, kitaláltam, hogy a kísérletes biokémia már nem nekem való, és valami mással szeretném megkeresni a kenyérre (és pelenkára) valót. Már régen kacérkodtam a számítógépek világával, és volt is egy nagyon jó lehetőség az év folyamán, ami sajnos nem jött össze. Mindenesetre én közben már elköteleződtem a váltás felé, úgyhogy ez a vonal 2014-re is tartogat kihívásokat. Dehát, miképpen a feledés ködébe vesző teljesítménytúrázó fiatalságom idején a mondás járta, 'a törpök élete se csak játék és mese...'
Amúgy a babázás gondolatával már egészen megbarátkoztunk, tulajdonképpen konszenzus van köztünk abban, hogy ennél érettebbek sajnos már úgysem leszünk, úgyhogy teljesen aktuális a dolog. Nagy szerencsénk, hogy a legendásan borzalmas társadalom biztosítási rendszerben, akadémiai jogviszonyunknak köszönhetően, nagyon privilegizált helyzetben vagyunk: szinte ingyen, az elképzelhető legmagasabb egészségügyi szolgáltatást kapjuk. Ugyanakkor valami elképesztő módon frusztrálják itt a babás szülőket, úgyhogy muszáj lesz valami lazaságot magunkra erőltetni. Bármit csinál az ember a babájával, az vagy optimális, vagy meghal, megfullad, felrobban stb. És még nem is beszéltünk a családok vérét szívó baba-iparról: vedd meg neki ezt, azt, amazt, ilyen terítőt, olyan kendőt ilyen vackot, olyan bizbaszt... és, ha nem győznének meg az ari mókusok és cicák, akkor a lelkiismereteden keresztül támadnak ("Mer' az a gyereknek kell, és milyen szülő vagy, ha még ezt is sajnálod..."). Szóval ember legyen a talpán aki ép ésszel eligazodik.
Persze nem lenne igazság, ha a kihagynánk azt az egy-két szuper kirándulást, annál is inkább, mert 4000 mérföldet tettünk meg és vagy fél tucat nemzetiparkot látogattunk végig. Remek volt a társaság, szuper látnivalók... haverok, buli, chicken tikka masala. Erika nagyon derekasan tartotta velünk a lépést: 4 (vagy 5? ki tudja) hónapos terhesen még hegyet is másztott a sivatagos Colorado-i kanyonokban. Menő a csaj, mi? ;-) Ugyan a 8 napos túra végére Las Vegas-nál már nem volt felhőtlen a leány mosolya, de ez nem meglepő, ott már én is igencsak a végét jartam.
Szerencsére volt sok kisebb hétvégi kirándulásunk a környező tengerpartokra, hegyekre, síeltünk, volt rock koncert, szóval abszolút nincs okunk panaszra. November végén floridai barátaink is meglátogattak, ami külön nagy öröm volt számunkra. Sütöttünk pulykát egészben... Ja, és majdnem elfelejtettem, közben össze is házasodtunk... Komoly baj viszont, hogy a 'futás' tag alatt idén sajnos egyetlen új bejegyzés sem született. Ez roppant szomorú. Ugyan a szándék megvan, hogy ezen változtassak, de gondolom mindenki érzi, hogy ez a jelen pillanatban sajnos nem megy egykönnyen.
Szóval ilyen mozgalmas évünk volt, és nagyon úgy néz ki, hogy ez afféle szokásunkká kezd válni, mert egyelőre nem úgy tűnik, hogy 2014 nyugisabb lenne. Nade sebaj, úgy jó az élet, ha zajlik!
Jo evnek hangzik, erdemes evertekelni :) Nagy hajra a karriermodositashoz. Szamitozni szerintem is erdekesebb, mint pipettazni. Bar ez a data science nekem nem mond semmit, pedig Chrisanthanak van rola konyve is, meg lelkesedett, hogy ez most a legujabb menoseg,
VálaszTörlésA gyerekneveleses nyomast ismerem, a gyerekezes egyik legkellemetlenebb velejaroja, sajnos ellenszert en nem talaltam ra, bizonyos dolgokon meg most is felhuzom magam, ha eszembe jut. Biztataskeppen: ugy figyeltem meg, a gyerek koraval forditottan aranyos az eletet mento tanacsok mennyisege.
"ugy figyeltem meg, a gyerek koraval forditottan aranyos az eletet mento tanacsok mennyisege"
TörlésJa, ezzel így látatlanban is egyetértek. A csökkenő trend szélső értéke olyan 1o-12 éves korban lehet, amikor a gyerek berúgja labdával az ablakát. :D
:))
Törlés:) tényleg jó év, trend is igaz? futás abbamaradt a házasság évében, akkor már nem kell futnod Erika után, vagy Ő ért utol ? :D:D:D még jobb 14es évet!
VálaszTörlésigaz után !jel nem ?jel akart lenni
TörlésMár mondtam, de gondoljatok arra, hogy mi milyen "sanyarú" körülmények közt nőttünk fel (a mai babaipar kínálatához képest) és mégis sikerült :).
VálaszTörlésamúgy, hogy ne vicceljünk, tényleg tökre jó, sőt ijesztő (de persze motiváló is) hogy milyen komoly szinten mennyit dolgoztok, és mégis mennyi mindent csináltok még/ fér bele.. amikre egy fele ennyit se dolgozó embernek "se jut rá ideje" respect és hajrá 14re is!
VálaszTörlés